Elsötétített pajtától kezdve unicumos üvegen át az emberi szájig a legkülönfélébb dolgokból készítettek művészek a fényképezőgép elődjének tartott camera obscurát; a munkáikból összeállított sokszínű tárlat anyaga hétfőtől tekinthető meg a budapesti Magyar Fotográfusok Háza — Mai Manó Házban.
A Camera obscura — kortárs sötét szobák címet viselő kiállítás a közelmúltban meghirdetett Camera Obscura fotópályázatra érkezett, a zsűri által értékelt alkotásokból áll — mondta el Kőrösi Orsolya, a Magyar Fotográfusok Házának ügyvezető igazgatója. A bemutatott anyag különlegességét a létrehozásához szükséges technika egyedisége, időigényessége és a hozzá kapcsolódó képalkotói hozzáállás adja — jegyezte meg, hozzátéve: a falakon látható képek egy jól átgondolt alkotói folyamat végeredményeként születtek meg, filozofikus mélységű, látványos tárlatot garantálva.
,,A camera obscura maga a nagybetűs fotográfia, és manapság, mikor már lényegében bármivel lehet fényképet készíteni, egyfajta menekülési útvonal is egyben" — jegyezte meg Teleki Balázs Balogh Rudolf-díjas fotográfus, a kiállítás kurátora. A január 4-ig látható tárlat mellett több, a camera obscurához kapcsolódó programnak is otthont ad a magyar főváros: Budapest két pontján állítottak fel szobaméretű, egyszerre több látogatót is befogadó camera obscurákat — az elsötétített építményekbe csak egy-egy apró lyukon keresztül jut be a fény, amely a házikók belső falára vetülve a környéken közlekedő járókelőket mutatja fejjel lefelé. Ezek mellett beltéri lyukkamerák is láthatók a város különböző pontjain, és egy camera obscurává alakított busz is járja majd Budapest utcáit, a város forgatagát a feje tetejére állítva mutatva be a rajta tartózkodóknak.
A camera obscurát, a sötétkamrát tartják a fényképezés ősének. A zárt doboz egyik oldalán vágott lyukkal szemben homályos üveget helyeztek el, amelyen fordított állású kép keletkezett. A kép rögzítésére először a francia Joseph Nicefore Niépce volt képes, aki a kamera képét fényre keményedő bitumennel bevont üveglapra vetítette és fixálta — igaz, ötnapos (később már ,,csak" 8—10 órás) exponálási idővel.
