A napokban látott napvilágot a hír, hogy megyei román ,,közjogi méltóságok" kérvényezik olyan törvénymódosítás benyújtását a parlamentbe, amely a székelyföldi — nagyrészt az elmúlt harminc éveben betelepített — románságnak alanyi jogon juttat képviseleti helyeket.
Ez, természetesen, nem új keletű kérés, és szervesen illeszkedik az aberrált és sovén-nacionalista ötletkavalkádba, amellyel a már említett ,,kiemelkedő" személyiségek sokkolják a székelységet.
Szót sem érdemes vesztegetni rájuk, akiknek egyetlen politikai adujuk, hogy a Székelyföldön ,,kénytelenek" élni, azonban felröppentett ötleteik következményeire érdemes odafigyelni. A parlament alsóháza ugyanis készséggel megszavazta az örök kínlódásra ítélt testvérek kérését, és kizárólag az egyéni választási rendszer körüli élethalálharcon múlt, hogy a felsőház nem véglegesítette. A bukaresti politika nagyon érzékeny a hasonló kérdésekben, és könnyen megtörténhet, hogy a székelyföldi románság oly értékes részét fogja képezni a román nemzetnek, amelyet akár törve-zúzva is, de meg kell védeni. Ha ez az eszménykép az ország társadalma számára általánosan elfogadottá válik, akkor bebetonozódik a már jelenleg is elfogadott állapot, hogy a román az elsőrendű polgára a országnak, mindenki más csak megtűrt. Ezt egyébként Băsescu egyértelműen meg is fogalmazta minapi beszédében, amikor arra utalt, hogy a kisebbségi nemzetnek kutya kötelessége meghunyászkodnia, és ráadásul végtelenül hálásnak is lennie.
Gyökerében kell megtörni ezt a képtelen próbálkozást. Az RMDSZ-nek kell felkarolnia ezt az ötletet továbbra is, azzal a módosítással, hogy nem csak a székelyföldi románt, hanem a besztercei magyart is megilleti ugyanaz a jog, ellenkező esetben diszkrimináció esete forog fenn. A parlament soha nem szavazna meg egy ilyen törvényt, azonban ezzel egyszersmind kifulladnának a hasonló elfogadhatatlan próbálkozások is.
Blénessy Botond
