Már több mint nyolcvanszor íratják le büntetésből azokkal, akik még nem tudnák, hogy Kelet-Közép Európa fővárosa akarunk lenni. Miért pont mi, s miért pont Sepsiszentgyörgy? Igaz, Baász Imre a centrum szót használta, hogy a képzőművészeti központ abban a térben álljon, közelítse a helyszínt, ahol ő éppen térben és időben tartózkodik.
Születésnapját ünnepeljük. Először is Orsolya lányát hívom, hogy írjon pár egészséges, életerős, magabiztos köszöntő szót nyolcvanéves apjához. És helyből válaszol, hogy apám egészséges, életerős, magabiztos, ha szükséges, le is írhatja.
Majd grafikáit nézegetve ünnepelünk, végigforgatva Kalevala-illusztrációit az 1972-es Kriterion, majd a 75-ös Európa könyvkiadó példányaiban, Ady-illusztrációit a Székely Nemzeti Múzeum honlapján, Hervay Gizella Zuhanások című verseskötetének rajzait, A föld sebeit, a Diagnózisokat, az első AnnArt performance-airól készült képeket. És elevenítjük fel a színházi kollokviumra készült, összekötözött embereket ábrázoló plakátját, melyet kiragasztásuk előtt elkobozott a rendszer, s mail-art művein összekötözött lábakat ábrázoló, Step by Step, Lépésről lépésre feliratozott lapjait, melyek után végképp elveszítette türelmét a hatalom. Igen, helyesen írtam: a rendszer és a hatalom. A hatósági kihallgatás után sajátos cinizmusával válaszol, hogy ő nemcsak köteleket, de madarakat is tud rajzolni. Látszott, igazi szárnyalás csak diktatúrákban születhet. Erősítette a minél jobban nyomnak, annál magasabbra szállhatsz kissé morbid, kissé perverz gondolata. És mindjárt elkezdi, képzőművész társait összetrombitálva, témaelemző kiállítások sorozatának szervezését. A madár címmel ’86-ban, majd ’87-ben a Rajz–Szín–Formát, falurombolás közepette A Ház címűt, melyre már csak ’90-ben kerülhetett sor...
A centrum halála után is következetesen épül, csakhogy ez a ház már nem az a ház lesz, melyet ő elképzelt, merthogy ellenállás nélkül másképpen köt a talapzat...
A pohárköszöntőt mégis özvegye, Baász Szigeti Pálma mondja: „Hát ez van Baby! Hihetetlen hogy a társadalmi elvárásokhoz, szerepekhez kötött kizárólagos szituációk mégsem stabilizálják a külső és belső normákat. Ehhez a szerephez kapcsolódik a nagy kompromisszum: az előírások és a személyiség, a társadalom és az egyén, a másik és az én, vagy a feladat és a feladatmegoldó egyensúlya. Tudathasadás? Decentrálás? Vagy csak egy szerepkonstelláció? A kérdés, hogyan lehet egy 50 éves halott 80 éves? Belegondolni is rettenetes, hogy öregszik még a föld alatt is, az élő pedig kitolja a konkrét időt az értéktelenségig bizonytalanságában, butaságában. Lehetett volna egy Baász-esztendő, dehát ez van, Baby. Nyugodj békében.”
