Januárban 390 álláskeresőt vett nyilvántartásba a megyei munkaerő-foglalkoztatási hivatal, így összesen 4303 munkanélküliről tudnak Három­­széken. Az érintettek zöme, közel 1100 személy a 40–49 évesek, 910 a 30–39 évesek korcsoportjába tartozik, és népes a 25 évesnél fiatalabb állástalanok tábora is, mintegy 870 személy tartozik ebbe a kategóriába.

Területi megoszlás tekintetében a megyeszékhelyen és környékén a legmagasabb a munkanélküliek száma, Kézdivásárhelyen és körzetében 815 munkanélküli szerepel a nyilvántartásokban, segélyre közülük 536-an jogosultak. Erdővidékről 1142 állástant jelentettek január végén, segélyt száznál kevesebben kapnak közülük, míg a Kovásznán jegyezett félezer munkanélküliből 180-an jogosultak erre. A munkaerő-foglalkoztatási hivatal közvetítése révén az előző hónapban 180 személynek sikerült elhelyezkednie, az érintettek közül nyolcvanan vidékiek.

Az állástalanok arányának növekedését illetően Kelemen Tibor lapunknak kifejtette: ebben több tényező közrejátszott eddig is, ami új elemnek számít: a koronavírus-járvány és a kormány munkáltatósegítő intézkedései. Az igazgató szerint nagyon nehéz a vállalkozók számára, hogy a támogatásokról szóló jogszabályokat az aktuális járványhelyzeti rendelkezésekkel összeegyeztessék, és megfelelően éljenek a törvények adta lehetőségekkel, ezért inkább az elbocsátás mellett döntenek. Háromszéken nincs szó tömeges elbocsátásokról, a kisebb vállalkozások esetében legtöbb tíz személyről, míg a nagyobbak esetében harminc személyről beszélhetünk. Sok kicsi viszont sokra megy – tette hozzá. Városszinten ez a jelenség erőteljesebb, mivel a korlátozások itt több munkáltatót érintettek, így nagyobb azon foglalkoztatók száma is, amelyek támogatásokért folyamodtak. Itt elsősorban a vendéglátóipar, a turizmusban érdekeltek, a szabadidős szolgáltatásokat biztosító cégek az érintettek, ahol a tevékenységet a korlátozások súlyosan korlátozták. Vidéken inkább a mezőgazdaságban, építőiparban történik az elbocsátás. A községekben azon munkáltatók száma is alacsonyabb, akiket a korlátozások erőteljesen érintettek.

Kelemen Tibor továbbá arra a részletre is kitért, hogy a kormánytámogatások kapcsán december 31-től megszűnt az a kötelezettség, hogy nem bocsáthatóak el azok az alkalmazottak, akik után jártak ezek a segélyek, és úgy tűnik, a munkáltatók egy része az elbocsátás mellett döntött. Az így állástalanná váltak pedig kérelmezik is a munkanélküli segélyt és bekerülnek a statisztikákba mint álláskeresők. A munkanélküliség megugrásához ugyanakkor számottevően hozzájárult, és nem csak január folyamán, hogy a külföldön munkahely nélkül maradtak visszatértek, és java részük jelentkezett az ügynökségnél mint álláskereső. Egy másik tényező, amely szintén az arány időszakos növekedését idézi elő, hogy többen, akik valamely kivételes munkavállalói csoportba tartoznak (frissen végzettek, 45 évnél idősebbek, nyugdíj előtt állók) az alkalmazásukat megelőzően álláskeresőként jelentkeznek az ügynökségnél, hogy a munkáltatónak legyen lehetősége igényelni utánuk a törvény szerinti, időszakosan járó támogatást. Erre egyébként az alkalmazóik is biztatják az embereket.

Az igazgató emellett rámutatott, hogy a régi tényezők között még mindig előkelő helyet foglal el, hogy sokan visszautasítják az állásajánlatokat, amelyekkel az ügynökség szolgál, illetve a másik továbbra is jellemző jelenség, hogy noha betöltendő munkahelyekből nem lenne hiány (több mint háromszáz ezen a héten), de kevés szól felsőoktatást végzetteknek, illetve egy része pedig olyan képesítést kíván, amelyből hiány van a munkaerőpiacon (építőipar, kereskedelem, vendéglátás).