A folyamatosan romló egészségügyi helyzet közepette észszerű érv, hogy a járványszempontból súlyosnak ígérkező április hónap folyamán csökkentsék a tanintézetek látogatottságát, mérsékelve a vele járó jövés-menést, ettől is remélve a fertőzés terjedésének lassulását. Az általános indoklás tehát nagyjából rendben lenne, de sajnos annál az egyszerű oknál fogva, hogy Romániában élünk, innentől fel is hagyhatunk a derűlátással, reménykedéssel, hogy ez alkalommal egy legalább a normalitáshoz nyomokban hasonlító döntéssel állunk szemben.

Mint oly sok más esetben, most sem feltétlenül a miért, hanem a hogyan az, ami miatt bicskanyitogató hangulatba kerül az ember. Egyszerűen hihetetlen, hogy mostanra hagyománnyá csontosodott a kormány(ok) háza táján, hogy kizárólag minél zavarosabban, összevisszaságról és fejetlenségről árulkodó módon tudnak dönteni, legyen szó bármiről. A tanév átrajzolása miért is lenne kivétel, és ezt oly jól példázzák az elmúlt két nap történései: kevesebb mint 24 óra alatt a tárcavezetőnek sikerült a mutatvány, hogy saját szavait többszörösen meghazudtolja, a teljes bizonytalanság szélére tolva diákot, szülőt, pedagógust az eljövendő hetek, hónapok tekintetében.

Kérdeznénk tisztelettel, ha a romániai oktatás útját egyengető legfőbb intézményben sem biztosak – minden, ennek az ellenkezőjéről állított kijelentés ellenére –, hogy mi lenne a megfelelő megoldás, miért kell bohócot csinálniuk magukból, tovább hizlalva már így is gömböcméretű hiteltelenségüket? Nem került senki Sorin Cîmpeanu környezetében, akinek eszébe ötlött volna az oly régi népi bölcsesség, mely szerint gyakran hallgatni arany?

De kérdeznénk továbbá, csak tegnap értesültek az egyre siralmasabb járványhelyzetről, hogy ily amatőr, pancser módon, egyik napról a másikra kellett megborítani az egész tanévet? Gondoltak-e arra egy percig bár, hogy milyen hatással lesz az újabb hirtelen fordulat (bármelyik is legyen a bedobottak közül) az egyévnyi „járványoktatástól” már így is alaposan „terhelt” diákokra, szülőkre, pedagógusokra? Még hányszor kell elviselniük ezt az összevissza kapkodó, gyakran kizárólag egyes körök érdekei szerinti döntéshozatalt, a totojázást, visszatáncolásokat és nem utolsósorban a következmények figyelmen kívül hagyását?

Fájó kimondani, de bármely változat is legyen ez esetben a nyerő kormányszinten, alapvetően csak egy újabb szakasza lesz annak a kísérletezésnek, amit a kormány(ok) a járványra hivatkozva az egész oktatással az elmúlt egy évben véghez vittek, és aminek egyenes következményeként lassan mindannyian feltehetjük magunknak is a kérdést: létezik-e bár egy centi józan ész ebben az országban, vagy tavaly márciusban sikerült azt is vakációra küldeni? Ezt sajnos nem tudjuk, azt viszont igen, hogy kinek kell meginni a végén a kapkodás levét.