Mindig adósnak éreztem magam Szilágyi Zsolt tanár úrral szemben. A népművészeti iskolában énekszakon sokat tanultam tőle, nem csak kottából olvasni, hanem zenetörténetet és zeneelméletet is. Kérdezte, hogy el tudnék-e menni Kolozsvárra továbbtanulni, de én máshova, orvosira készültem.
Amikor bevallottam ezt, azt mondta: majd meglátom, hogy messze helyeznek ki az otthonomtól. Szerencsémre a megyébe kerültem, de nem Sepiszentgyörgyre. Szinte féltékeny voltam a Vox Humana tagjaira, amiért nem lehettem újból a tanítványa.
Tanár úr! Tartozásomat azzal próbálom leróni, hogy beálltam a kézdivásárhelyi Hálaadás református kórusba, és tudom az Ave Maria egy részét. Büszke vagyok arra, hogy Ön volt a mesterem. Kívánok erőt, egészséget, még sok számos évet a 75. után! Egykori tanítványai lélekben mindig Ön mellett vannak.
Sok szeretettel,
dr. Kölcze Erzsébet
