Értetlenül állok az emberi felelőtlenség, ostobaság, csökönyösség megnyilvánulásaival szemben. Általam mindeddig értelmesnek vélt emberek is igen gyakran kihoznak a sodromból, a többiekről nem is szólva. Eddig sikeresen megvédtem a fontos kapcsolataimat a mindenkori valahová való letáborozástól, legyen az politikai vagy egyéb jellegű kérdés. Mert a fontos kapcsolataim nem véletlenül fontosak, és van bőven tartalék bennük ahhoz, hogy túltegyük magunkat a bizonyos dolgokban való másként gondolkodáson. Minden barátomnak, ismerősömnek szíve joga, hogy ne értsen ebben-abban velem egyet (sőt!), attól még egyéb dolgokért nagyon is szerethetőek. És remélem, ez kölcsönösen működik. És azt is remélem, hogy ezután sem lesz másképp, csakhogy mostanság azon kapom magam, hogy csökevényesedik  a toleranciám.

Na, térjek végre a lényegre! A vírustagadókat és oltáselleneseket egyre kevésbé bírom elviselni, legyen az régi jó barát vagy csak kedves ismerős. Nem szoktam velük vitába szállni, mert annak nem biztos, hogy jó vége lenne. Nem próbálok senkit arról győzködni, hogy felelőtlenül védi a saját elveit, felelőtlenül értelmezi és éli meg a saját szabadságát, hogy itt már nem csak róla van szó. Mások életéről és mások szabadságáról is…

Nem fogom nekik elmesélni, milyen élményekről számolnak be orvos barátaim, ismerőseim, nem fogom elmesélni, mit élt meg legutóbb a barátnőm a mindeddig egészséges édesapja el­vesztésekor, és sorolhatnám a végtelenségig.

Mert aki a vírust nem veszi komolyan, vagy az oltás ellen kapálózik, és egyáltalán, mindent jobban tud, úgyis engem nézne valami eltévelyedett hülyének. És sziszifuszi harcokat azért már én sem vívok, másra izmosítom, tartalékolom az energiáimat. Inkább csendesen elvonulok, és nem keresem ezeknek az embereknek a társaságát, megengedem magamnak azt a luxust, hogy egy ideig ne legyek rájuk kíváncsi.

És mivel soha senkinek nem kívántam rosszat, főleg ami az egészségét illeti, most sem kívánom egyetlen vírustagadó és oltásellenes ismerősnek vagy ismeretlennek, hogy rossz tapasztalatok mentén kezdjen el másképp gondolkodni. Hogy miért történik ez velünk, miként szakadt a nyakunkba ez a nyavalya, hogy mik működnek a háttérben, én azt már nem fejtegetem, talán megérteni sem tudnám. Nem is ez a dolgom.

Nem mellesleg én is szeretek szabadon élni, gondolkodni, ragaszkodom az ezekhez való jogaimhoz. Lehet, hogy ezeket az igényeket és jogokat a mostani helyzetben újra kellene gondolni, átértékelni? (A szabadságunk amúgy is, azt hiszem, mindig is valami viszonyrendszerben lesz egyszer csak önmaga.)

És mi van akkor, ha a rosszul értelmezett szabadsághoz való jog életekbe kerül?