Az új emlékjel — mellette Benkő Csaba és Péter Géza
Nagyajtán rendezik az unitárius vártemplom melletti Kriza János-emlékház környékét. Péter Géza helybeli tanárt és helytörténészt kértük, mondja el, milyen történelmi eseményt jelöl az a szép és ízléses, sisakban végződő kopjából és keresztből álló emlék, melyet ő tervezett, kivitelezője pedig id. Bartha István helybeli faragóművész, több jeles emlékmű készítője. Ez az emlékmű a szeptemberben megtartott Nagyajtai Napok nemes hozadéka.
— A háború végeztével, amikor a román adminisztráció vette át a hatalmat, a faluban maradt még négy magyar csendőr, aki szolgálatot teljesített: a baróti illetőségű Gál Ferenc (35 éves), a feltételezhetően tusnádfürdői Kolozsi István (35), a felvidéki Vida Szabó Antal (31) és Szolga Sándor (28) — sorolta Péter Géza. — Nagyajta határ volt. Őket akarták 1944. szeptember elsején délután a román csendőrök elfogni, bekerítették a falut, s őket menekülés közben szeptember 2-án legépszórózták. A falu kegyelettel tömegsírba helyezte, oda, ahová most az emléket állítottuk. Tarr Géza akkori unitárius lelkész mondott imát a sírhalomnál. Keresztes Sándor nyugalmazott unitárius tiszteletes ötlete, hogy ahol eltemették őket, emléket kellene állítani, hiszen régi adóssága ez Nagyajtának.
Olykor nagyon is tanulságosan alakul a történelem. Néhány évvel ezelőtt Tatu exprefektus és a román ortodoxia márványkeresztet helyezett el az önkormányzat székháza előtt, a vaskereszt-emlék helyére annak a két román csendőrnek, akit a régi román éra kezdetekor önvédelemből lőtt le a Magyarországról titokban hazaérkezett nagyajtai Pálfi Sándor, mert a csendőrök el akarták fogni.
