Számítógépeink villámgyors logikája és óriási kapacitása, több milliárd embertársunk digitális jelenléte és az ezzel járó töméntelen mennyiségű információ – nos, ez valóban nagy kihívás.

Egy bekapcsolt, világhálóra rákapcsolódott életnek is megvannak a maga előnyei: része lenni a világ kollektív tudatának, nagyobb sebességre kapcsolni, percek alatt hozzáférni az emberiség összegyűjtött ismereteihez (igazakhoz és hamisakhoz egyaránt), kapcsolatba kerülni több ezer emberrel bolygónk bármelyik pontján.

Ha azonban sikerül lecsatlakozni a média „élő” hálózatairól, egészen másképpen működünk: előtérbe helyeződik az a képességünk, hogy rábízzuk magunkat másokra, hogy döntéseket hozzunk, hogy kreatívak legyünk és kezdeményezően lépjünk fel, hogy a mások véleményétől függetlenül éljünk és alkossunk.

Igen, valóban ilyen kegyetlen lehet ez – mindent nem birtokolhatunk. Ha azt szeretnénk, hogy előtérben legyünk, hogy több mindent megosszunk az életünkről, annak az intimitásunk, a csendünk, a bensőséges életünk lesz az ára. Ha kikapcsolunk a napi információözönből, a hírekből, a világ történéseiből, akkor talán nem fogunk annyira jól értesültnek tűnni. Valamit valamiért…

A világhálóra való rátapadás előnyei mellett ma már egyre több szó esik a problémás internethasználat hátrányairól, veszélyeiről – és ez elsősorban személyiségük formálódásának időszakában levő gyermekeinket érinti.

Azt már az érintett fiatalok is elismerik, hogy a hízás, a rohamos látásromlás, a hát és a csukló fájdalma, az elhúzódó fáradtság mind utalhat a túlzásba vitt eszközhasználatra, az éjszakába nyúló internetezésre. A serdülők időnként arról is beszélnek, hogy ingerlékenynek és dühösnek érzik magukat, ha nincsenek internetközelben, vagy ha valamilyen kihágás miatt szüleik elveszik az okostelefonjaikat. Arról is beszámoltak már, hogy nehézséget okoz számukra, ha ki kell lépniük egy alkalmazásból, játékból, esetleg az internetezés kedvéért elhanyagolják a fontos és mindennapos iskolai vagy házi feladataikat.

Fiatalabb korban a problémás internethasználat az online játékok kapcsán alakulhat ki. A gyerekek kezdetben csupán szórakozásból, kikacsolódás gyanánt játszanak – egyre gyakrabban. A kiskamaszkorban felvett rossz szokások a kamaszkorban folytatódhatnak, a közösségi oldalakra való belépés jogával pedig sokszorozódhatnak. A visszahúzódó, nehezen kommunikáló és barátkozó fiatalok a közösségi oldalakon több „ismerősre” tesznek szert, és egy olyan hamis világban találják magukat, amely – legalábbis úgy tűnik – kielégíti a társas kapcsolatok iránti igényüket.

Aztán a felnőttkor küszöbén egy új időszak kezdődik: azok a fiatalok, akik a szülői háztól távol tanulnak tovább, hirtelen megszabadulva a közvetlen ellenőrzéstől és felügyelettől, azzal töltik az idejüket, amivel akarják. Mivel az online szórakozás fokozottabban jelen van az életükben, ez könnyen vezethet problémás szokások kialakulásához.

Sok szülő nagyon is jól ismeri a túlzott internethasználat káros hatásait; amikor a gyerek órákig nem jön elő a szobájából a hétvégén, vagy amikor elalszik reggeli közben, mert fél éjszakán át a világhálón lógott.

Egy angol tudományos közlemény azzal a meghökkentő kérdéssel kezdődik: okostelefont vettél a gyerekednek? Miért nem vettél hozzá mindjárt egy gramm kokaint is?

Kertész Tibor,
a Gyulafehérvári Főegyházmegye családpasztorációs központjának munkatársa

(folytatjuk)