Szent Péter illedelmesen bekopogott az Úrhoz, és jelentett:
– Uram, egy vegyes társaság áll a kapu előtt, összevissza beszélnek, és azt szeretnék, ha vitájukban Te, Atyám igazságot tennél.
– Miért nem jársz el velük a szokásos módon? Küldd a pokolba a bűnösöket, engedd be a jókat a mennyországba, és a többivel a tisztítótűzbe, hadd tisztuljanak!
– De Uram, ezek még élnek, és csak az az óhajuk, hogy döntsél ügyükben. Egy részük medvebarátnak, mások emberbarátnak és így medveellenségeknek tűnnek. Könyörgöm, Uram, dönts, és mondd meg, kinek van igaza, mert ezek eszik meg egymást.
Az Úr simogatta szakállát, ráncolta homlokát és szóla: Hallgasd meg őket egyenként, és utána jelentsd nekem, mert nincs időm apróságokkal, holmi tyúk- vagy medveperekkel részletesen foglalkozni. Most éppen a futball Európa-bajnokságot nézem, és azon töprengek, hogy mégis kellett volna segítenem a magyaroknak a továbbjutásban. Ráadásul az unió most azzal foglalkozik, hogy megengedje-e a transznemű férfiaknak, hogy szüljenek. A végén még rám fognak hivatkozni, hogy én is egy férfiból, Ádámból teremtettem egy nőt, Évát.
Így aztán Péter visszaballagott a kapu elé, és szerre meghallgatta a hozzá fordulókat.
Az elsők és leghangosabbak a mélyzöld természetvédők voltak, akik azt mondták, hogy a Greenpeace és az Agent Green szervezetek által képviselik a medvék ügyét, mert azokat a vadászok és mindazok, akiket megtámadnak, ki akarják irtani. Máris meglőtték a legnagyobb román barnamedvét, Artúrt, és a többire is fenik fogukat, illetve töltik puskájukat.
Ezután következtek azoknak a képviselői, akiket súlyosan bántalmaztak a medvék, és akik naponta rettegnek a medvetámadások miatt. Azt panaszolták, hogy a bundások rettenetesen elszaporodtak, bejárnak lakott területekre, betörnek és roppant károkat okoznak. Embereket sebeznek meg és tetteik még emberéletet is követelnek. A medvék élete a fontos, az emberélet semmit sem ér. Míg a medvék védett állatok, addig az emberek nem. A medvék által okozott károkat nem térítik meg. A környezetvédelmi minisztérium állítólag dolgozik az ügyön, de semmi látszata.
Péter nagyon csodálkozott, mikor megtudta, hogy a békés zöldek, akik védik a barna medvét, most le akarják vadászni a miniszter Barnát. Mi lehet a gond, ha a román miniszter is Barna, akárcsak a medvék? – töprengett magában. Fel is csengette mobilon, és azt várta, hogy úgy szól bele a telefonba, hogy: da! Ennek ellenére azt mondta: igen! Barna azt ecsetelte, hogy már ő is bele van zöldülve, mert egyik felől a zöldek, másik felől azok támadják, akik a medvetámadástól félnek.
Péter azután a medvék képviseletében megjelent Szármányi Nagy Bakmedvével is tárgyalt, amelyik így foglalta össze véleményét:
– Az a helyzet, hogy mindenért az emberek a hibásak. Kivágták az erdőket, és nincs elég ennivalónk. Az emberek közül sokan olyan marhák, hogy hiába mondja mindenki úton-útfélen és erdőszélen, hogy a medve nem játék, azt hiszik, hogy bocsaink plüssmacik, játszani akarnak velük és etetni próbálják őket. Ezt, ha meglátja egy régi vágású anyamedve, azt mondja, hogy bocs, és bocsait védelmezőleg rátámad az emberre. Az is divat, hogy amerre eljár az ember, otthagyja szemetét, mely között élelem is rejtőzik. Így nem kell a medvéknek kilométereket gyalogolniuk eleséget keresve az erdőkben, hanem inkább kiborítanak egy kukát, ahol válogatott csemegét találnak. Az ifjú medvék megszokják a kényelmesebb életet, és állandóan csak kukázni akarnak. Aztán, ha a kukázásban megzavarják őket, ijedtükben megtámadják az embert.
Azt is mondta az öreg medve, hogy azt hallotta, a nyugat–európai országokban erősen védik a medvéket, és lennének olyanok, akik szívesen élnének ott, de nem akarják fogadni őket. Lehet, hogy kénytelenek lesznek illegális bevándorlóként megjelenni Nyugaton, mert úgy hallották, hogy azokat szívesen látják.
Ezután következtek a vadászok képviselői, akik arra hivatkoztak, hogy amióta a világ világ, ők vadgazdasággal foglalkoznak, és tevékenységük kordában tartotta a vad- és medveállományt. Már az ősember is halászgatott, vadászgatott, és éppen most akarják nekik megtiltani.
Péter szorgalmasan jegyezgetett, majd bement az Úrhoz, és közölte a tényállást. Tanácskoztak, utána visszament a reklamálókhoz és azt mondta:
– Rajtatok a jó Isten sem tud eligazodni! Legjobb lesz, ha az emberek nem vágják ki az erdőket, és azokba visszaköltöznek a medvék. Addig is a nagy környezetvédők cseréljenek mindazokkal, akik félnek a medvétől. Költözzenek ki azokra a helyekre, ahol támadnak. A gazdák által kért kártérítést a zöld egyesületek fizessék meg. A környezetvédelmi miniszter védje az erdőket és a környezetet, hogy ne legyen szemetes. A vadászok gyakorolják a célba lövést, hogy ha szükség van rájuk, akkor ne hibázzák el a célt.
A reklamálók morogva indultak haza.