Gyakran hangzik el a sors kapcsán, hogy nem mindegy, hol és kinek születik valaki. Az élet folyása már előre eldöntetett, és csak azoknak jó, akik indulásból megkaptak mindent: vagyont és fizikai, szellemi adottságokat. A tapasztalat ellenben azt igazolja, hogy minden forgatókönyvet izgalmassá tesz a véletlen.
Az állatkert számunkra kellemes, szórakoztató hely, ahol még saját szabadságunk érzete is hozzájárul a jó közérzethez, és itt nem kell félnünk a vadállatoktól sem.
Ebben a szabályokkal és rácsokkal körülzárt világban minden előre eltervezett, szervezett, mégis vannak váratlan események, helyzetek.
A madárházban nézelődünk, csodáljuk a sokszínűséget, amikor elered az eső. A madarak ráérősen tipegnek az etető körül, a papagájok esznek, vagy elvonulnak a madárházikókba, esetleg felszállnak az egyetlen száraz fájuk ágaira. Az emberek bemenekülnek a födött helyiségbe, és onnan figyelik, mi történik kint és bent. Furcsamód most mindenki egyféle kalitkában van.
Az eső dühödt viharrá vált, a szél tépi a fákat, hatalmasakat dörög. Egy-két kitörött ablak jóvoltából befelé is fröcsköl az ég, a trópusi fák hajladoznak. A kisgyerekek a szülőkhöz húzódnak, a papagájok rémülten tapadnak a ketrec oldalához, bújnak egymáshoz.
Míg kint tombolnak az elemek, bent mozdulatlanná dermed minden — azaz mégsem...
Egy égkék papagáj, felfedezve a tetőzet deszkájában a korhadást, egyre vadabbul tépegeti ki és szórja a földre darabjait, mintha a menekülés útját keresné. Bár bent a jóllakottság nyugalma vár rá, ő visszakívánkozik oda, ahonnan elhozták: a trópusok sokszínű világába, még ennek viharával együtt is.
A földön a magokkal tele, elhagyott tál körül neszezés hallatszik, majd megjelenik, óvatosan kémlelve, egy aprócska egér. Nem kell tartania semmitől, így a tál közepén lakmározik, majd eltűnik, és hozza a párját is. A két egér fürdik a bőségben, miközben zajlik a szűnni nem akaró égiháború. Szabadságukat a tele tál jelenti, és szemmel láthatóan elégedettek a helyzettel. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen ők hírből sem ismerik a dzsungel szabadságát.
Az emberek szerre veszik észre az ügyeskedőket, és pár perc múlva mindenki megfeledkezik viharról, papagájról. Az egérpár élelmessége feledteti a nekik kijáró általános ellenszenvet, és mindenki mosolyogva kommentálja a jelenetet.
Eszembe jut az egyik XX. századi nagy gondolkodó mondása: ,,Az előtt a gondolat előtt, hogy más úton, mint a megválasztott úton, senki sem haladhat, el kell némulnia a végzet látszólagos igazságtalanságai miatti vádnak."
