Mi hiányzik gyerekeinknek ahhoz, hogy igazi, érzelmi biztonságot és egész életre tápláló emlékeket adó gyerekkoruk legyen?
A ,,haszontalan" dolgok hiányoznak! A ,,haszontalan" együttlétek.
Együttlétek valamelyik szülővel, vagy a szülőkkel, vagy a szűkebb, vagy tágabb családdal — amelyeknek nincs célja.
A ,,haszontalan" dolgok hasznosságáról szeretnék beszélni. Azokról az együtt töltött időkről, amikor éppen nem neveljük és nem fejlesztjük a gyereket. Amikor nem kérdezzük meg, hogy mi történt az óvodában vagy az iskolában, amikor nem neveljük szépen evésre, nem rakatjuk el vele a ruháját, nem gondoskodunk kötelességszerűen táplálásáról, tisztálkodásáról, tisztán tartásáról, hanem csak úgy együtt vagyunk. Mondjuk: alkonyodik, és mi üldögélünk az asztal körül — nemrégiben kakaóztunk vagy teáztunk —, és halkan beszélgetünk. Nem is gyújtunk lámpát. Esetleg nagy telekről mesélünk, amikor nekünk — akkor még kisgyerekeknek — nyakig ért a hó, vagy az ő születéséről, mi történt velünk és a kórházban, hogyan hoztuk haza egy kosárban, vagy a saját gyerekkorunkról, az ő nagyszüleiről és a mi nagyszüleinkről; életekről, melyek kitágítják látókörét térben és időben, miközben az összetartozás érzését keltik fel benne... Nem ,,fejlesztő" játékokat játszunk, hanem ,,butáskodunk", dögönyözzük és csiklandozzuk, vagy netalán a levegőbe dobáljuk az örömében sikongató kisgyereket, csúszunk-mászunk a földön, bújócskázunk és kukucsolunk, a nagyobbakkal pedig együtt megyünk sétálni, kirándulni (de nem azért, hogy sok kilométert gyorsan lefussunk, hanem, hogy bámészkodjunk, ráérősen vonuljunk, netán számháborúzzunk), vagy moziba, színházba, cirkuszba megyünk együtt — esetleg csak kettesben, valamelyik szülővel, valamelyik testvérrel —, és utána ráérünk még fagylaltozni, vagy valami más fölösleges dolgot csinálni. Az újabb vizsgálatokból tudjuk, hogy még az értelmi fejlődés is az érzelmi biztonságban mélyeszti gyökereit. Azt is vizsgálatok bizonyították, hogy a pénzre vagy presztízsre orientált családok gyerekei közül egyformán sokan — és sokan! — válnak így-úgy kallódóvá, szenvedővé, netán beteggé, míg azokból a családokból, ahol az érzelmi intimitás az érték, a bensőséges összetartozás, egészségesebb gyerekek kerülnek ki.
(Családos-levelezőlista)