Méltánytalanul bántak a leváltott igazgatónővel?

Bán Annamária úgy véli, a tanfelügyelőségnek semmi valós indoka nem volt arra, hogy ne hosszabbítsa meg kinevezését a versenyvizsga megszervezéséig. A tisztséget 2016-ban versenyvizsgán elért eredményének köszönheti, az azóta eltelt időszakban kivétel nélkül nagyon jónak minősítették munkáját, soha semmilyen megrovásban nem részesült, nem érti tehát, mi a kifogás ellene. A Háromszékből értesült (Fekete Réka: Nem túl népszerű az igazgatói állás című cikkünk augusztus 26-án jelent meg – szerk. megj.), hogy Kiss Imre megyei főtanfelügyelő szerint azért döntöttek úgy, ahogy, mert napirenden van a Baróti Szabó Dávid Líceum és a Gaál Mózes Általános Iskola összevonása, az egyesítést pedig Benedek Erikával nagyobb összhangban tudnák véghezvinni.

„Az én munkámat ismeri Kiss Imre főtanfelügyelő úr, hiszen ő minősített minden évben nagyon jóra, most mégis azt mondja, velem valami baj van, nem tudok együtt dolgozni? Miért nem kérte ki a Gaál Mózesért felelős tanfelügyelő, Vass Csilla álláspontját – mert nem tette! –, hogy miként értékeli az elért eredményeimet? Eddig a főtanfelügyelő mindig azt nyilatkozta, hogy a folytonosságot támogatja – most hirtelen mégsem? Egyáltalán: miből gondolja azt, hogy egy intézményt sosem vezető, oktatásmenedzseri képesítéssel nem rendelkező személy jobban el tudná látni a feladatot?” – adott hangot értetlenségének Bán Annamária.

Nem ápolt jó kapcsolatot a polgármester az iskolával

Kérdésünkre, miszerint leváltásának oka lehet-e az, hogy a férjét Bán Istvánnak hívják (Bán István a helyhatósági választásokon polgármesterjelölt volt, jelenleg független tanácstag, a kampány során konfliktushelyzet alakult ki közte és Benedek-Huszár János között, s manapság is kritikus a polgármesterrel szemben – szerk. megj.), Bán Annamária úgy fogalmazott, szeretné azt hinni, hogy nincs összefüggés a két dolog között. Mégsem mondhatja teljes bizonyossággal ezt, mert az elmúlt hónapokban a polgármester meglehetősen távolságtartóan viselkedett vele szemben, együttműködési hajlandóságának egyetlen jelét sem mutatta, sőt, ha tehette, átnézett felette. Nem érdeklődött az iskola ügyei iránt, ha valamit mégis akart, akkor az adminisztrátort s nem őt kereste meg.

Bán Annamária szerint Benedek-Huszár János igencsak kifogásolhatóan járt el akkor is, amikor a pedagógusokat összehívta, s arra bátorította őket, hogy „merjenek álmodni”, s külön pénzalapot különített el számukra, de a programokat összeállítóknak és lebonyolítóknak már nem térítették meg a kiadásokat, illetve az iskolán keresztül, törvényi szabályozásokat figyelmen kívül hagyva akarták rendezni azokat. Ezt ő ellenezte, mivel a polgármester által javasolt út, mely szerint a hivatal átutalja a pénzt az iskolának, az pedig a programfelelősök rendelkezésére bocsátja, nem volt járható. „Örvendtem, hogy a polgármester komoly segítséget ígért kollégáimnak terveik megvalósítására, de annak már nem, hogy törvényileg kifogásolhatóan akarta a pénzelszámolást megvalósítani. Én azt kértem, a városháza írjon ki külön pályázatot a tanerők részére, az elszámolást is ott végezzék el, mert az iskola például szállásra és étkeztetésre nem számolhat el egyetlen lejt sem. Szóval, én nem a polgármester ellen voltam, hanem a törvényesség pártján álltam” – mondotta.

Nem támogatja az iskolák egyesítését

Bán Annamária szerint esetleg még azért számíthat ellenségnek, mert nem feltétlen híve az általános és a középiskola egyesítésének. Úgy véli, Baróton nem kellene a nagyvárosi mintákat követve az összevonást megejteni, mert annak valószínűleg a különleges odafigyelésre szoruló legkisebbek látnák kárát, mivel a naggyá váló iskolában a sikeres érettségi eredményekre történő össz­pontosítás miatt háttérbe szorulnának. „Tudjuk, hogy nem vagyunk a legjobb iskola, de az intézményen belül nagyon családias légkör uralkodik, a tanító nénik és tanárok mindegyike példaértékűen végzi feladatát, a felmerülő gondokat pedig meg tudtuk beszélni. Éppen ezért bízom abban, hogy hosszabb távon az összevonás nélkül is javítani lehet eredményeinket” – mondotta.

A leváltott igazgató fontolgatja, hogy a szerinte méltánytalan bánásmódért panaszt tesz a  minisztériumnál vagy egyéb jogi megoldást keres. Nem feltétlen azért, mert annyira ragaszkodik az igazgatói székhez, hanem mert presztízs­kérdéssé vált számára, hogy tisztázza: nem azért nem kapott új megbízatást, mert olyat tévedett, ami miatt egyik napról a másikra mennie kellett. „Nem az bánt, hogy továbbra nem lehetek igazgató, hanem főként az, ahogy a cserét végrehajtották” – mondotta Bán Annamária.

Alkalmas a feladatra

Benedek Erika szerint nem kell összefüggést keresni és látni aközött, hogy a tanfelügyelőség őt nevezte ki igazgatónak, és hogy férje, Benedek-Huszár János a polgármester: ő már 2018-ban eldöntötte, hogy a jelen vezetőség megbízatásának lejárta után megpályázza az igazgatói tisztséget, azaz jóval azelőtt, hogy férjében egyáltalán felmerült volna, hogy a helyhatósági választásokon megmérettetné magát.

A feladat elvégzésére alkalmasnak érzi magát: pályafutását huszonöt évvel ezelőtt a Baróti Szabó Dávid Középiskola tanáraként kezdte, 1997 és 1999 között a kisbaconi iskolának volt az igazgatója, így sem a helyszín, sem pedig a feladatkör nem ismeretlen számára. Hogy szándéka ellenére januárban mégsem tette le a pályázati iratcsomóját, az azért volt, mert szakmai és adminisztratív szempontból is egészségesnek azt tartotta, hogy az adott iskolai évet ugyanaz a vezető vigye végig, aki elkezdte. „Örültem volna annak, ha a nyáron kiírják a versenyvizsgát, de ez a minisztérium folyamatos halogatása miatt nem történt meg, az iskolai év kezdése miatt viszont Vida Enikő aligazgatónővel együtt benyújtottuk pályázatainkat az augusztusi kiírásra, hogy – ha a tanfelügyelőség megbíz a feladattal – szeptember elsejétől az új tanévet új vezetőség kezdhesse. Kinevezésünkről a tanfelügyelőség döntött, az önkormányzat semmilyen adminisztratív úton ehhez a döntéshez nem köthető” – válaszolta kérdésünkre.
 

Visszaszerezni a bizalmat

A mától tisztségbe lépő Benedek Erika legfontosabb célkitűzésének a baróti oktatás jó hírének visszaszerzését tartja. Az elmúlt hét évben azt tapasztalta, habár egyes tantárgyakból kiváló eredményeket értek el diákjaikkal, összességében véve a szülők bizalma megrendült ebben a tanintézményben, ami oda vezetett, hogy nem csak a közeli nagyvárosok, hanem a környező községek iskolái is elszippantják a baróti gyermekeket. „Ki kell mondani, hogy ez egy intézmény számára kudarc, egyúttal erőteljes jelzés, hogy nem jó irányba mennek a dolgok” – fogalmazott.

Véleménye szerint az elvesztett bizalom csak úgy szerezhető vissza, ha megerősítik az intézményi közhangulat szakmaiságát, és az iskoláról kialakítanak egy olyan pozitív képet, amelyet a gyerekek sajátjuknak vallanak és a szülők teljes mértékben elfogadnak. „Kibővítjük az iskola oktatási kínálatát egyrészt iskolán kívüli programok felkínálásával, másrészt a délutáni oktatás különféle formáival. Megerősítjük a partnerségeket az iskolán kívüli szereplőkkel is, és forrásokat fogunk bevonni épületeink állagának, felszerelésének javítására, nem csupán Baróton, de a környező településeken is. Cél, hogy – miután az elmúlt években Bibarcfalván, Köpecen és Felsőrákoson megszűnt a felső tagozat – az óvodai csoportokat és az elemi osztályokat minden faluban megtartsuk és a barótival azonos felszereltségi szintet alakítsunk ki, a tanárkollégák igényeit figyelembe véve.”

Fontos az iskolák egyesítése

A bizalom újbóli kiérdemléséhez járulna hozzá a két iskola egyesítése is. A modernizált épülettel, rendezett környezettel, gyermek- és szülőbarát s nem utolsósorban a láthatóan rendezett vezetéssel rendelkező tanintézmény megállíthatná a diákok elvándorlását. Ez nem csak elmélet – véli Benedek Erika –: míg az elmúlt évtizedben több száz tanuló választotta Sepsiszentgyörgyöt, Székelyudvarhelyt vagy éppen a bardoci iskolát, ahova jelenleg is ötven diák ingázik Barótról, addig a Cimbora Óvodába – bár óvoda mindenhol van – a falvakról is behozzák a gyerekeket.

„Meggyőződésem, hogy a két iskola összevonásával egyrészt emelkedni fog az oktatás színvonala, mivel nyolc évfolyamban gondolkodva egyre kevesebb tanár kényszerül arra, hogy csonka katedráját olyan tantárgyakkal egészítse ki, amelyekben nincs képesítése, vagy hogy több környékbeli iskola között ossza szét magát, emellett megteremthető annak a folytonosságnak a lehetősége, hogy adott osztályokat, tantárgyakat ötödiktől érettségiig ugyanazok a tanárok vigyenek, s ezáltal a váltások okozta törések ereje csökkenjen. Célunk a fejlesztés, a munkahelyek száma nem csökken, hanem a képzési kínálat szélesítése által újabb szakembereket vonunk be az oktatásba.”