Csupán a varjak csapata
potyázgat erre-arra.
Néma a kert, elcsörrögött
belőle a szarka.

A verebek még gondtalan
bukfenceznek a porban.
Süt még a nap, de a melege,
a melege már hol van?

Veress Miklós: Őszi doromb

Egymagamban hallgatom,
kopogtat az ablakon:
szél zúg, dudorászik,
a harang is fázik.

Nagy toronyban didereg,
csengése is kipereg,
s hogyha eső csepereg,
mélyébe pók kuporog.

Kinn meg borzong a berek,
ha a szél zúg, zizereg;
odafönn a dombon
játssza egy dorombon:

Havat hordok hétfőn,
ködöt hordok kedden,
csütörtökön elröpítem,
akit megszerettem.

Sulyok Gizella: Vacog a fák kormos ága

Szél rázza az ősz gubancát
tüske tépi kopott rongyát

Bíbor hull a horpadt tájra
vacog a fák kormos ága

Lúdbőröznek szürke vizek
fázik a dal indul délnek

Rőt szakállú hegy fejére
hósipkát fúj tél tündére

Szalai Borbála: Mesevilág

Fehér lett a kert, az udvar,
fehér lett a
nagyvilág!
Mesebeli kristályoktól
mesések a
kerti fák.

Csakhogy nem hó hullott rájuk,
nem is dér és
nem dara...
Mesés kertbe mesés fákat
varázsolt a
zúzmara.