A szobanövények minden évszakban otthonossá, kellemessé és derűssé varázsolják lakásunkat. Nincs is gond ezzel — a téli időszak kivételével. Az csak természetes, hogy a hónapokig tartó tél idején is igényeljük kedvenceink jelenlétét. Csakhogy azok a feltételek, amelyeket elvárnak növényeink, hogy lombozatuk, virágaik zavartalanul kialakuljanak, jobbára hiányoznak vagy csökkennek télen. Mi legyen tehát a muskátlikkal?
A muskátlit gyakran nevezzük magyar növénynek, holott a XVII. században hozta a dél-afrikai Fokföldről John Tradescant angol udvari kertész (nevéről nyerte tudományos nevét a pletyka nevű, ismert szobai növényünk). Figyelembe véve az őshazájában számára optimális éghajlati feltételeket, ahol fél évig száraz, fél évig párás, nedves környezetben él, a nálunk kialakult szokás szerint télen szárazon és hűvös helyen teleltetjük.
A nemesítés azt is elérte, hogy lehetőségünk legyen télen is gyönyörködni növényünkben, néhány kötelező szabály betartásával. Így mind a futó (borostyánlevelű), mind a legközönségesebb, tarka levelű (Pelargonium zonale) télen is ,,zöldeltethető", akár virágzik is, de a kevés természetes fény miatt jóval kevesebb öntözést és hűvös környezetet (6—8 Celsius-fok) kíván. Ellenkező esetben hajtásai megnyurgulnak és felkopaszodnak, mint a mellékelt fényképen is látható.
Egyébként nem árt tudnunk, hogy a magyarosan hangzó muskátli név (akárcsak maga a növény) korántsem magyar! A levél jellegzetes mósusz- (pézsma) illata németesen moschata — magyarosan muskáta, végül muskátli.
