A stressz elnevezés nem túl régi, Selye Jánostól származik, aki az 1930-as években végezte kutatásait ezzel kapcsolatban. Azonban a stressz nem csak a ma emberét érinti. Stressz mindig volt, és mindig is lesz, csak az a kérdés, hogy vagyunk képesek vele megbirkózni.
Stressz hatására a mellékvese adrenalint kezd termelni, amely felkészíti a szervezetet a fokozott fizikai megterhelésre, a ,,küzdelemre". Hatására a szívben, a bőrben és a belső szervekben az erek összehúzódnak, és a vér nagy része az izmokba kerül; a májból glikogén kerül a vérbe, biztosítva a szükséges energiát a harchoz.
Az ősembernél stressznek számított például a vadállatok támadása (vagy éppen elejtése), hiszen fokozott fizikai erőfeszítés kellett ahhoz, hogy el tudjon menekülni az állat elől. Ilyenkor az izmok felkészültsége nem volt hiábavaló, hiszen a futással, az erőkifejtéssel le is vezette a felgyülemlett feszültséget. A vész elmúltával a szervezet visszaállhatott a rendes kerékvágásba.
A mai világban azonban egész másfajta stressz ér bennünket. A stresszként ható helyzetekben legtöbbször nincs szükség testi erőfeszítésre, így aztán a szervezet hiába készül fel a menekülésre vagy éppen a támadásra... Nem futhatunk el a problémák elől. Ezenkívül sokszor nem is csak egy problémával kell szembenézni, hanem több szinten kell megállnunk a helyünket.
Szakértők ezért ajánlják az autogén tréninget, mely a vegetatív idegrendszer tudatos áthangolására tanít meg. Ennél könnyebben, gyorsabban elsajátítható lazító technika a progresszív relaxáció, mely a vázizomzat tudatos megfeszítésén és ellazításán alapszik. Jó hatásúak a streching-gyakorlatok, a jóga, a pilates, a lazító gyógytorna. A sportok közül azok a jó stresszoldók, amelyek nem teremtenek versenyhelyzetet. Ilyen a kocogás, úszás, kerékpározás, tánc. Remek idegnyugtató a séta, kirándulás.
Végezetül néhány, bármikor könnyen, akár ülve, akár állva elvégezhető gyakorlat. A gyakorlatok végzése előtt nyissuk ki az ablakot, a levegőt mindig orron át szívjuk be, és szájon át fújjuk ki. Bármilyen mozgásszervi probléma esetén gyógytornász véleményét kell kérni. Nem szabad erőltetni a gyakorlatokat, csak addig végezzük, ameddig jólesik.
* Egyenesítsük ki hátunkat, nyakunkat, és így bólintsunk előre és vissza. Fej lehajtásakor kifújjuk a levegőt, emeléskor beszívjuk. Nyolcszor ismételjük.
* Fordítsuk a fejet mindkét oldalra, ameddig megy, ötször jobbra és ötször balra. Fordításkor beszívjuk a levegőt, középen kifújjuk.
* Közelítsük a jobb fülünket a jobb vállunkhoz, vagyis hajlítsuk a fejet jobbra, de ne a vállat húzzuk fel. A levegőt a hajlítás közben beszívjuk, visszatéréskor kifújjuk. Balra ugyanez, váltogatva ötször-ötször ismételjük mindkét irányba.
* Fejünket jobb kézzel húzzuk el jobbra, és tartsuk meg húsz másodpercig. Ugyanezt bal oldalra is ismételjük. Egyszer elég mindkét oldalra.
* Körözzünk vállainkkal hátra nyolcszor és előre is nyolcszor.
* Fej mellé felnyújtott jobb karral nyújtózzunk minél magasabbra, nyújtózáskor beszívjuk a levegőt, lazításkor kiengedjük. Karokat váltogatva ötször-ötször ismételjük.
* Két kezünket kulcsoljuk össze, és hajoljunk előre a két láb közé, közben kifújjuk a levegőt, véghelyzetben kicsit megtartjuk, majd felnyújtózunk mindkét karral egyszerre, és beszívjuk a levegőt. Ötször ismételjük.
(gymmozgaskozpont.hu)