A román parlamentre soha nem volt jellemző a hatékony munka. A túlfizetett képviselők és szenátorok mintha a kerékkötésben, a jogszabályok ködösítésében látnák munkájuk értelmét. Halogatnak, okoskodnak, kiegészítenek, vitáznak végeérhetetlenül és sokszor értelmetlenül. Nincs ez másképp a védettségi igazolást (zöldigazolvány, ahogy az EU-ban elnevezték) kötelezővé tevő jogszabály esetében sem, még az elképzelést elvileg támogató liberálisok és szociáldemokraták is nehezen tudtak közös nevezőre jutni. Péntekre körvonalazódott egy megállapodás, a két párt szakemberei végre egyezségre jutottak a munkahelyeken kötelező igazolásról, a hatvannapos türelmi időről és az ingyenes tesztelésről, de beletenyerelt a döntésbe Florin Cîţu ügyvivő miniszterelnök, aki szerint igazságtalan ingyenes tesztelést biztosítani azoknak, akik nem hajlandóak beoltatni magukat, a vakcina pénz nélkül elérhető, ha nem kérik, fizessék meg a tesztelés költségeit. Van logika a költségvetésért aggódó exkormányfő szavaiban, csakhogy az újabb halasztással ismét ellehetetlenítette az egyetlen, oltásra serkentő eszközt. Ebben az ütemben az ötödik, hatodik járványhullám is végigsöpör az országon, és még mindig nem születik meg a jogszabály.

Nem csökkent a káosz az oktatásban sem, nem hagyták jóvá az egészségügyi hatóságok az iskolák működését a 3 ezrelékél kevésbé fertőzött településeken, ha az iskolai személyzet beoltottsága 60 százaléknál kisebb, így továbbra is fennáll az az abszurd helyzet, hogy azokban a falvakban is távoktatásban maradnak a gyermekek, ahol egyetlen beteg sem szerepel a nyilvántartásban. A pénteki adatok szerint országosan a tanulók 70 százaléka visszatérhet az iskolapadba, tanáraik legalább 60 százaléka beoltatta magát, de a részletekből kiderül, hogy ismét elsősorban a városi gyermekek helyzete kedvezőbb, pont falvakon maradnak a virtuális térben, ahol kevés az eszköz, akadozik vagy nincs internetszolgáltatás. A háromszéki helyzet sokkal rosszabb az országosnál, nálunk csak a tanulók 44 százaléka részesülhet jelenléti oktatásban, a többiek továbbra is otthonról követhetik – ha van erre eszközük, módjuk – tanáraik előadását. Bekövetkezett az, amiért a tanügyminiszter aggódott, a hátrányos helyzetűek kerültek ismét még nagyobb hátrányba, de senki nem próbál semmit tenni ez ellen. Sem a döntéshozók, sem a beoltatlan tanügyi alkalmazottak.

Mindez csak a jéghegy csúcsa, a leglátványosabb kudarcok közül néhány. Ha számba vesszük azt is, hogy mai napig nincs egységes, jól bejáratott kezelése az enyhébb eseteknek, Romániában nem kaphatóak a máshol jól bevált antivirális gyógyszerek, például a Favipiravir, amelyet Magyarországon a háziorvosok is felírhatnak, hogy napokig tart egy-egy beteg hivatalos azonosítása, és egyáltalán nem követik, kiket fertőzhetett meg az érintett, nem kell csodálkoznunk azon, hogy megteltek a kórházak. A román hatalom járványkezelésből (is) megbukott, a következményeket mi viseljük.