Bizony, beteg... Egy polgártársunk hívott, hogy szakértsem meg diófájuk gyatra terméshozamának okát, és ha szükséges, a „gyógyítását” is mondanám meg. Mint mindig, ha „növényorvosi” segítségemet kérték, szívesen mentem el a „beteghez”.
A diófa már úgyszólván teljesen „levetkőzött”, hogy felkészüljön a sikeres áttelelésre. Gazdája a felszedett diót mutatta meg. A dió barátságos barna héját feketén fedte a maradék, valamikor zöld termésburok. Bontsuk ki, lássuk, mi van belül?
Három csoportba rendeztem a feltört terméshéjat. Az érett és egészséges dió mintegy harmada volt a zsugorodott bélt tartalmazó csoportnak, és majdnem ugyanannyi volt, ami csak részben károsult, ám válogatással még hasznosítható termésnek minősülhetett.
A diónak a szakirodalom szerint legalább ötven károsító betegsége, kártevője van. Nem kell idő előtt megijedni, nem lesz szó mind az ötvenről. Első kérdésünk: mi ez az általános jelenség a kemény burokra rászáradó fekete külsőről? Az egészséges dió az éréskor meghasadó burokból útjára engedi a kemény, világosbarna terméshéjat. Itt nyilván nem ez történt: a vizsgált dió egyöntetűen fekete volt, egészséges burokleválást még mutatóban sem találtam a kupacban. A megfeketedett és a nyálkás, letapadó fekete héj egy Xantomonas juglandis nevű baktériumnak (baktériumos levél- és gyümölcsfoltosság) és egy gombának (glomóniás barnafoltosság) tulajdonítható. Az újabban megjelent dél-európai légy kártételét nem láttam. A kárt a kemény dióhéj elfeketedése okozza, a dióbél mérete csökken vagy papírvékonyságúra összezsugorodik.
Mi a teendőnk, hogy megőrizzük kertjeink ezerhasznú büszkeségének egészségét? Sajnos, a diófák magas termete miatt permetlével nem tudunk minden ágszintet elérni. Az azonban megállapított tény, hogy az alsó szint permetezése kihat a felsőre is. A baktériumos és gombás megbetegedésekre régi és mai gazdáink is réztartalmú permetleveket ajánlanak: ezeket tavasszal, virágzás előtt, majd nyáron (június-júliusban) kell alkalmazni 1–1,5 százalékos töménységben. Szaküzletekben bővebb felvilágosítást is nyújtanak, hiszen a vegyszerek neve elég változatos. Nyáron más, emlősökre, madarakra, méhekre nem mérgező gombaölő szereket vásároljunk, legalább egy permetezéshez.
Sokkal feltűnőbb károsítók a sárga diólevéltetvek és a dió gubacsatkák. Egyik, humorral fűszerezett szakkönyvünk szerint ezek „szépséghibák”, szükségtelen védekeznünk ellenük, mert a más fajok elleni védekezésünk ritkíthatja ezeket a rovarokat, tetveket is.
