A ,,hely", ahol a gondolat, az érzelem látszik, ahol minden és mindenki együtt van. Sejted már? Íme a transzcendens világ. Ketten beszélgetnek. ,,Főnök" és ,,munkatárs"? Nem, ez túl hétköznapi lenne. Bárhogy nevezném, semmi sem fedné a valóságot.

— Tehát, kapsz egy Egót! Mondjuk, Jacques Mignon.

— Igen... rendben.

— Anyja Michelle, apja Honore. Születése után apja elhagyta őket. A kis Jacques-nak születési rendellenességek miatt egyik lába rövidebb lesz. Emiatt utálni fogja magát és életét is. De épp ezért kell megtanulnia elfogadni és szeretni magát. Mert amíg nem tudja ezt megtenni, addig mást sem tud szeretni. Szeretet nélkül pedig az élet kietlen. A szeretet hiánya olyasfajta krízis, mintha halálos betegségben szenvedne. Rá kell eszmélnie, hogy először a dolgokat önmagában kezdje, másképp nem következhet be változás.

— Aztán?

— Aztán... Jacques erős egyéniséggé fejlődik. Csak épp az a baj, hogy azt hiszi, erős akarattal el tud érni mindent. A tervei sorozatosan megbuknak. Míg egyik kollégája, Antoine el nem magyaráz neki egy fontos dolgot.

— Éspedig?

— Azt, hogy túlzott akarás épp annyira lehet destruktív, amint annak hiánya. Akarnokságával vet gátat a dolgok megvalósulásának. Meg kell teremtenie a középutat az akarathiány és erősség közt. Még valami: a dolgokat hagyni kell megérni a befejezéshez!