Szélyes Margit, a Kovászna Megyei Művelődési Központ munkatársa rukkolt elő az ötlettel: mesét kellene írni, olyat, melyben a hangszerek a főszereplők, s abból színházi előadást készíteni, olyat, mely nyelvezetével, díszleteivel lehetővé teszi bemutatását a legeldugottabb székely falu gyermekei számára is. A mese megírásával Csibi Szabolcs népzenészt és népi hangszerkészítőt bízták meg, aki derekasan megoldotta a feladatot: életre keltette Zenebirodalom Pentatónia tartományának egy hegyekkel övezett, Isten háta mögötti falucskáját, hol békés családokban éldegélnek a hangszerek, napjaikat a hangok gyártásának nemes feladatával tengetve. Ide toppan be egy szép napon Dézsi (a lemezlovast jelentő DJ betűszóból ered a neve), a modern muzsika manója, ki könnyű életet, sikert és hírnevet ígér a falucska lakóinak, majd, miután kihasználta őket, tudásukat a maga boldogulására fordítja, a teljességgel kiszipolyozott, egyszerű hangszereket kirúgja. Ők már nem tudnak hangokat gyártani, így hát a falucska pusztulásnak indul. De jön Doromb, kit korábban, mert se nem fúvós, se nem húros, de még nem is ütős hangszer, a falucskában amolyan csodabogárként kiközösítettek, s általa minden jóra fordul, mint minden valamirevaló mese végén.

Dióhéjban ennyi a történet, ebből készített szövegalapú, realista játékmódú zenés mesejátékot a székesfehérvári Adorján Viktor (ki immár évek óta visszajár Háromszékre az amatőr színjátszást ápolni és fejleszteni) a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskola diákszínpadával, illetve Piroska Klára és László Károly színművésszel, no meg természetesen a hangszereket megszólaltató zenészekkel. S hogy ne csak a morális élménnyel maradjanak a Doromb-szó című előadást remélhetőleg minél nagyobb számban végignéző gyerekek, a függöny lehullása után kézbe vehetik, megszólaltathatják a ,,szereplőket". Így válik kerekké a történet, melyhez hasonlókra még igen-igen nagy szükség lenne.

Ambarus Andor