Albert Ernő klasszikus értékű néprajzi, népköltészeti gyűjtőmunkát végzett hosszú élete során. Benedek Elek, Kriza János és Konsza Samu nyomdokain haladva, kiemelkedő eredményeket ért el a székely népköltészet és népélet, valamint a székelyföldi magyar ajkú cigány kultúra és történelem kutatásában. Gyűjtő tevékenységét, tanári munkája mellett, nagyon összetett és zaklatott évtizedekben végezte. Cselekvően bevonta saját diákjait is szerteágazó terepkutatásaiba, akiket mindig a tágan értelmezett honismeretre, a szülőföld szeretetére, a székely kultúra és örökség megbecsülésére buzdított. Gyűjtőmunkáját nem csak lakóhelyén, Háromszéken, hanem Gyergyóban és Csíkban is hosszú évtizedeken át céltudatosan végezte. A diákjaival együtt végzett szerteágazó terepkutatásaiból már 1973-ban sikerült megjelentetnie a Háromszéki népballadák című válogatást, amely az egyik leggazdagabb magyar táji balladagyűjteményünk.

A magyar folklorisztika egyéniségvizsgálatra összpontosító módszereit egy ditrói asszony énekeinek, balladáinak összegyűjtésével és kiadásával folytatta. Nagyon értékesek a gyimesiektől összegyűjtött szövegei is, amelyekből több kötetben is közölt válogatást. Élete álmát, a szülőföldjével kapcsolatos, gazdag csíki balladagyűjteményt 2004-ben sikerült megjelentetnie. Ez nagyon fontos hézagpótló munka, mivel ezt a tájegységet sokáig elkerülték a folkloristák.

Habár Albert Ernő távol élt az egyetemi, tudományos élet sűrűjétől, 1989 után cselekvően bekapcsolódott az erdélyi és a magyarországi szakmai életbe, számos rangos hazai és magyarországi tudományos rendezvényen tartott jól dokumentált, újszerű, nagy sikerű előadást, majd azokból közölt kiváló tanulmányokat.

A magyar etnográfusok, folklórkutatók nagyon sokra becsülik Albert Ernő szakmai, tudományos tevékenységét, életművét. A kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék munkatársai békés nyugodalmat kívánnak, szeretteinek pedig vigasztalást.

Pozsony Ferenc