A sepsiszentgyörgyi Iparosotthon félévi gyűlésén, 1933. június 19-én Incze Árpád titkár bejelenti, hogy sikerült megállapodást kötnie Nyirő József és Keresztes Károly szerzőkkel, és a Júlia szép leány című székely balladajátékukat, amivel az udvarhelyi műkedvelők egész Erdélyt bejárják, előadásra megszereznie.
Kéri, hogy a darab megszerzése ügyében felmerült költségeket az előadásig az igazgatóság előlegezze, és amennyiben nem sikerülne színre vinnie, 500 lejt a szeptemberi fizetéséből vonjanak le. Az igazgatóság a felhatalmazást megadja.
A bemutatót szeptemberben tartották. Valószínű, hogy a szerzők is jelen voltak az Iparosotthonban, amely zsúfolásig megtelt. Nyirő József ezekben az években gazdálkodással foglalkozott, és nem kellett nagy távolságot megtennie, hogy a szerzői díjat felvegye, amely pótlás volt szerény jövedelméhez. Az Iparosotthon jegyzőkönyveiben nem írtak a szerzők jelenlétéről, csak a jövedelem és a kiadás van feljegyezve: ,,1933. szeptember 28-án Incze Árpád az Iparosotthon gyűlésén tájékoztatja az igazgatóságot, hogy a Júlia Szép Leány bemutatásain a jövedelem 23 530 lej, a kiadás 22 300 lej, tiszta pénz maradt 1230 lej."
Az Iparosotthon szépen gyarapítja hangszerkészletét, sikerül egy pianínót vásárolni 10 000 lejért. A könyvtárban 163 könyv van. Megalakul a szász dalárda Lutz Gyula kezdeményezésére. Működik a Jótékony Nőegylet, hetente háromszor tartanak összejövetelt az Iparosotthon nagytermében. Szorgoskodnak az aggmenház anyagi támogatására. Hetente háromszor táncórákat ad Liszer Gizella tánctanárnő, az órákat a szentgyörgyi iparosok és kereskedők egyre nagyobb számban látogatják. Tervezik egy fedett pályás kuglipálya megépítését, hogy télen is tudjanak sportolni, akik arra vágynak. Esténként a kisteremben biliárdozni és römizni lehet. Italt és ételt este 11 óráig szolgálnak fel.
A város kulturális központjává növi ki magát az Iparosotthon ezekben az években.
