Demeter J. Ildikó
Bő kétévi halogatás és huzavona után a parlament megszavazta a románul különleges osztálynak nevezett, a bírók és ügyészek által elkövetett törvénytelenségek kivizsgálására létrehozott ügyészség (SIIJ) felszámolását. Ezt a szervet még Liviu Dragnea volt szociáldemokrata pártelnök találta ki, politikai ellenfelei szerint azért, hogy nyomással és megfélemlítéssel vegye el az ügyészek kedvét a politikusok zavaros, de legtöbbször valóban korrupt ügyeinek kivizsgálásától. Aki ugyanis erre vetemedett, az ellen rögtön eljárást indítottak a különleges osztályon dolgozó kollégái, és így szépen megfeneklett minden olyan szándék, amely a közélet megtisztítására irányult.
Így volt-e valójában? A SIIJ tevékenységéről vajmi keveset tudni, legutóbb tavaly augusztusban közölt egy összesítést a központi sajtó, amely szerint három év alatt (2018-as felállásától) mindössze öt vádiratot véglegesítettek, holott saját adataik szerint 6465 ügyön dolgoztak. 2021-ben például (január elsejétől augusztus 23-ig) egyetlenegy vádemelés mellett 736 esetben ejtetni kellett végül a vádakat. A leghíresebb eljárást Laura Codruța Kövesi ellen indították 2019-ben, épp akkor vádolták csúszópénz elfogadásával, hivatali visszaéléssel és hamis tanúzással, amikor az alakuló európai uniós ügyészség élére pályázott; őt végül a legfelsőbb bíróság felmentette. Ezzel nagyjából egy időben a SIIJ visszavonta a fellebbezését abban az illegális erdő-visszaszolgáltatási ügyben, amelyben három befolyásos politikus, a szociáldemokrata Viorel Hrebenciuc és Ioan Adam, illetve a nemzeti liberális Tudor Chiuariu volt érintett. Mindez azt igazolja, hogy inkább a politikai elszámoltatás eszköze volt a különleges osztály, mint a független igazságszolgáltatásé, de azért nem siettek a felszámolásával: a Nemzeti Liberális Párt (PNL) csak addig támadta, amíg ellenzékben volt, miután hatalomra került, már egyáltalán nem tekintette sürgősnek a cselekvést.
De most végre megszűnt, mondhatnánk, és ez a fontos. Csakhogy a SIIJ felszámolását kimondó törvénytervezet mellett egy másikat is megszavazott a parlament, amely a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) szerint lényegében – más formában – újra létrehozza ezt az osztályt. Ez megmagyarázná, hogy a PSD saját régebbi törvénye ellen szavazott – de arra nincs válasz, hogy létezik-e elszámoltatás az igazságügyben, felelősségre vonhatók-e a bírók és az ügyészek, ha törvénytelenül vagy rosszhiszeműen döntenek? Ők maguk és a politikusok is adósak a magyarázattal – helyette valami fellengzős eszmefuttatást kapunk az igazságszolgáltatás függetlenségéről.
A szakmabeliek úgy tesznek, mintha nem lennének politikailag alárendelt vagy egyszerűen megvásárolható emberek ezekben a tisztségekben, a pártoknak pedig láthatóan nem áll érdekükben tiszta vizet önteni a pohárba. Az RMDSZ sem oszlatja a homályt, pedig magyar ügyekben – visszaszolgáltatási, zászló- és feliratperek tucatjaiban – számtalan bizonyíték van a romániai joggyakorlat sántaságára. Javít rajta ez a manőver vagy ront? A kérdés nem elméleti: a bizonytalanság gyenge államot és sérülékeny demokráciát jelez, és nem erre van szükségünk, amikor a szomszédban egy diktátor háborúzik.
