Otthon lenni. Az egyik legjobb dolog, amit érezhetünk. Van egy hely, ahol megvalósíthatjuk álmainkat, ahova hazatérhetünk útjainkról, ahol megélhetjük a családi és közösségi történeteket. Bárhol nem lehetünk otthon.
A kívülálló nincs otthon. A közbeszóló sem, aki életünk folyásával foglalkozik anélkül, hogy bármilyen közösséget vállalna. Otthon nincs közösség nélkül. Veress Zoltán írta egykoron: Otthon csak itthon vagyunk.
Ezt az itthont szolgálja Váry O. Péter írásaival. Tanulmányai hozzák azokat a tudás-elemeket, amelyek értelmezhetővé teszik, amit látunk. Mert látni kell – de ez nem elég. Az eresztevényi Gábor Áron-emlékmű a mögöttes történet ismerete nélkül egy sima emlékjel. Nem válik belsővé, nem válik kötőelemmé, nem épít identitást. Igen, azt a helyit, amely megmutatja: én miért és miként lehetek itthon. Örök feladatunk és egyben kívánatos törekvés: megismerni azt a világot, azt a történelmet, ahol és amelyben otthon akarunk lenni. Mert az otthon az a hely, mely örömöt s biztonságot ad, és egyben megengedi felfedezni zegzugos világunkat.
Ma nem könnyű itthon lenni – de kell.
Ezt az itthonná váló otthont szolgálja Váry O. Péter.
Bodó Barna
