Ez volt a címe annak a kerekasztal-beszélgetésnek, mely során Krusovszky Dénes költő, író és László Noémi költő vallott a gyermekversekkel kapcsolatos olvasói és írói élményeiről Farkas Kinga, a Cimbora folyóirat főszerkesztőjének kérdéseire válaszolva. Az eredeti programban Balázs Imre József költő is megjelent, aki azonban igazoltan hiányzott.
A meghívottak elsőként arra a kérdésre válaszoltak, hogy miért a saját gyermekhangjukon szólaltak meg először a gyermekirodalomban a Mindenhol ott vagyok és a Feketeleves című köteteikkel. Krusovszky első gyermekkötete „a szokástól eltérően” még az első gyermeke megszületése előtt megjelent, ez inkább irodalmi kísérletezés volt, amiben azt próbálgatta, hogy tudja-e gyermekversekben is használni a már kialakított költői nyelvét. Mint kiderült, így közvetlenebbül lehet reagálni a világ dolgaira. Tavaly megjelent Azóta őzike című második gyermekverskötete megszületésénél már a gyermekei és a járványidőszak is szerepet játszott, mely lehetőséget kínált az intenzív családi együttlétekre.
László Noémi bevallása szerint gyermekként kezdett verseket írni, de ezt abbahagyta, majd kamaszkorában újrakezdte. Mint kifejtette, a gyermeki lét az önkifejeződés határtalan lehetőségeit kínálja, minden gyermek művésznek születik, de ezt az iskola kiöli belőlünk. Ő elsősorban nem arra törekszik, hogy gyermekeknek írjon verset, hanem hogy hangot adjon a benne élő gyermeknek, aki valójában mindannyiunkban ott van. 2007-ben írta meg a Feketeleves jó részét, amikor megtudta, hogy várandós, tehát ezután „a felnőttek csapatában kell játszania”.
Köteteik címadásáról meséltek ezután, majd olyan verseikből olvastak fel, amelyekben filozofálnak a gyermekek. Mint elhangzott, érdekes asszociációk vannak a gyermeki gondolatmenetben, mely inspirálóan hat és irigylésre méltó a felnőttek számára.
A gyermeklíra hagyományairól is szó esett: a beszélgetők egyetértettek abban, hogy a magyar gyermekirodalom gazdagságához az is hozzájárult, hogy a múlt rendszerben csak ebben a műfajban tudtak őszintén és szabadon megszólalni a költők. Gyermekkori kedvenceikről is vallottak, akiket ők maguk elődeiknek tartanak. Weöres Sándor, Kányádi Sándor, Orbán Ottó, Zelk Zoltán, Csoóri Sándor, Kovács András Ferenc, Jancsik Pál, Szilágyi Domokos, Markó Béla, Visky András és Hervay Gizella neve hangzott el, akik mind részét képezik annak a csomagnak, mely fontos szerepet játszott az életük és költészetük szempontjából. Olyan írók neve is felmerült, akik csak egy kötet erejéig tettek látogatást a gyermekirodalom területére, de abban jelentőset alkottak (Oravecz Imre, Takács Zsuzsa, Kukorelly Endre). Az említett szerzők mellett, akik kimunkált, dallamos költői eszközökkel, de nem gyerekhangon szólalnak meg, a 80-as években robbantak be Magyarországra a skandináv típusú gyereklíra képviselői, akik olyan merész témákat tudtak megközelíteni, melyek csak gyermeki hangon voltak elérhetőek.
Arról is kifejtették véleményüket, hogy mi olthatja bele a gyermekekbe az irodalom szeretetét – a gyermeklapok igényessége és a szülők felelőssége is felmerült ilyen szempontból. Sokat hozzáad a gyermekirodalom befogadásához az illusztráció, és a magyar könyvkiadás rendkívül szerencsés helyzetben van ilyen szempontból – hangzott el. Köteteik illusztrátorait – Baranyai B. Andrást, Keszeg Ágnest, Rofusz Kingát – világszínvonalú művészeknek tartják, akik nem alárendeltek az írónak, inkább az írók érezhetik megtiszteltetésnek, ha fantáziavilágaikba befogadják őket. Befejezésül újabb versek hangzottak el.
