Milyen módon hat az életrajz ismerete a mű értelmezésére? Miként válhatott Petőfi Sándorból röpke másfél év alatt valóságos „rocksztár”, mit ettek a március ifjak, milyen volt a kávéházi kultúra? Miért tudunk oly keveset festőink életéről, miben más a festészet és a költészet? Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész és Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője izgalmas, tartalmas, tanulságos, igazi vasárnap délelőtti beszélgetést folyatott Sepsiszentgyörgyön a SepsiBook könyvvásár és kortárs irodalmi fesztivál zárónapján – nem csoda, hogy sokan voltak kíváncsiak az elhangzottakra.
A beszélgetés valahonnan a székely káposztától indult, amelyről már lassan mindannyian tudjuk, hogy nem székelyföldi eledel, hanem egy Székely József nevű hivatalnokról kapta nevét, aki a legenda szerint Petőfi Sándorral az oldalán állított be egy vendéglőbe, ahol a pörkölt és a savanyú káposzta összeöntésével új ételt teremtett. Nyáry Krisztián aztán hosszan ecsetelte, milyen is volt, milyen is lehetett a reformkor gasztronómiája – mindenki hozta magával saját vidéke étkeit Budapestre –, miből állt a kávéházi kultúra – itt reggeliztek, ebédeltek, ez volt a nappalijuk az ifjú költőknek, művészeknek, lakásuk ugyanis nem igazán volt alkalmas egyébre az alváson kívül –, mi tartotta egyben a forradalmárok társaságát – nagyjából azonos műveltségűek voltak, ugyanazt olvasták, ugyanazok voltak költészeti céljaik –, mit ettek – a Pilvax kávéház például reggeli gyanánt friss tejtermékekkel csábította őket, de általában kísérleteztek a gasztronómiában is, nem csak a költészetben –, miként udvaroltak a márciusi ifjak – ugyancsak a Pilvax egyik előnye volt, hogy hölgyeket is beengedtek, noha nem ugyanahhoz az asztalhoz –, ki volt a legradikálisabb – nyilván, Petőfi Sándor, társai a királyság államformájának felszámolását nem tartották lehetségesnek.
De nem csak efféle kuriózumokról esett szó a beszélgetésen: felmerült például, hogy mennyire irodalomközpontú a magyar kultúra, hogy nagy költőink, íróink életpályáját többé-kevésbé ismerjük, de festőinkről, zeneszerzőinkről nem tudunk sok mindent, pedig az életrajz hozzáad egy jelentést a mű értelmezéséhez – vallotta az Így szerettek ők 1–2., az Igazi hősök – 33 magyar, a Merész magyarok – 30 emberi történet és a Festői szerelmek című könyvek szerzője.
Nyáry Krisztián kitért arra is, mennyivel nehezebb egy festő életművét újra felfedezni, mint mondjuk egy íróét, hiszen utóbbiak művei, ha egyszer már megjelentek, bármikor újra kiadhatóak. Viszont a festmény egyszeri alkotás, ha elvész, újra felfedezni, megtalálni azokat nagyon nehéz, márpedig a történelem viharai okán, illetve a művek felvásárlóinak számító zsidó réteg kiiktatása nyomán a magyar festészetben rengeteg alkotás elveszett – ecsetelte az előadó.
De szó volt még többek között életrajz és életmű elválasztásáról, a Szabad ötletek jegyzékéről, Csáth Gézáról, a sorozatgyilkos festőművészről, Czigány Dezsőről – van, amit sajnálnia annak, aki lemaradt Nyáry Krisztián és Szegő János beszélgetéséről.
