Csattanós választ ad a Székely Nemzeti Múzeum a Múzeumok éjszakája alkalmából szervezett rendezvénysorozatával azoknak, akik arról érdeklődnek, szabadságon van-e az intézmény – mondotta Vargha Mihály igazgató a székházfelújítás idejére számukra időlegesen otthont biztosító Lábas Házban csütörtökön: a múzeum él, és mint látható, dolgozik.
Az intézmény a Lábas Házban és az Erzsébet parkban tartotta hagyományos múzeuméjszakai programját csütörtökön. Egész nap ingyenesen látogathatóak voltak az időszakos kiállítások: az emeleti termekben Somogyi Győző Kossuth-díjas grafikus- és festőművész Magyar hősök arcképcsarnoka című tárlata, a szomszédos termekben grafikái, az alagsori Pincegalériában Éltes Barna szobrászművész egyéni kiállítása. A földszinti kiállítóteremben a legutóbbi hónap műtárgya sorozat alkalmával bemutatott, Szigetvári Ferenc fotóművész hagyatékából összeállított, Egy korszak lenyomata című kamarakiállítás volt megtekinthető. Egy 1955-ben készült fotón még áll a radnóti kastély előtt a bethleni Bethlenek kígyós címeréről kígyós háznak nevezett emeletes kapuépület, mely mára nagyrészt összedőlt, vagy az aranyosmeggyesi Lónyai-kastély bejárata fölött 1956-ban ott volt még a családi címer. Mai romos állapotában, két tucat trikolórral övezve, timpanonját óriási kék-sárga-piros szalaggal elkötve Áprily sorai ötlenek a látogató eszébe, parafrazálva: Én tört kövön és porladó kereszten, a Lónyai család címerét kerestem…
A Lábas Ház nagytermében, Somogyi Győző arcképcsarnoka előtt Filip Ignác művészeti vezető irányításával a Codex Régizene Együttes tartott fergeteges hangversenyt 19. századi szerzeményekből Mit bízik ez világ? címmel. A zenekar további tagjai: Kovács Éva, Kovács László, Adorján Csaba, Lázár Zsombor, Szőgyör Árpád, Filip Zsombor. A művészeti vezető hangszereiket is bemutatta: rebek, fidula, hegedű, brácsa, gordonka, nagybőgő, lant és különböző furulyák, köztük basszusfurulya és indiai furulya.
Bemutatták Szőcsné Gazda Enikő néprajzkutató, a múzeum munkatársa Maradok holtig hív testvéred... A Zathureczkyek családi levelezése című vaskos forráskiadvány-kötetét, melyet Vargha Mihály igazgató múzeumtörténeti mélyfúrásként értékelt. A szerzőt kollégája, Boér Hunor főkönyvtáros méltatta. Elmondta, sorozatosan jelentős kötetek, összegző tanulmányok kerülnek ki kezei közül, kutatásai már néhány éve átlépték a munkásságként való minősítés küszöbét. Idézett a kötetből, a múzeumalapító Cserey Jánosné Zathureczky Emília testvére, Zathureczky Mária 1875. szeptember 15-én Nyujtódon kelt levelét olvasta fel, mely beszámoló egy ásatásról. A múzeum társalapítója, Vasady Gyula 1875. augusztus 20-án, Szent István-nap éjjelén a petőfalvi templom mellett kiásta a később székely múmiaként elhíresült mumifikálódott, négyszáz éves holttestet, melyet az imecsfalvi kúriában bemutattak a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Előpatakon tartott XVIII. nagygyűlése mintegy háromszáz résztvevőjének. Intézménytörténeti érdekességet tárt fel Boér Hunor: a múmiát Csereyné elküldte az igénylő Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, melynek gyűjteményét is át szándékozott adni. De sem köszönet, sem visszajelzés nem érkezett, így a gyűjteményt már nem adta nekik, hanem saját múzeumot alapított, ebből nőtt ki a Székely Nemzeti Múzeum.
A könyvtáros a továbbiakban Szőcsné Gazda Enikőt faggatta kutatásáról, a Zathureczky családról. A megszólított elmondta, kíváncsi volt, ki is volt tulajdonképpen a múzeum alapítója, és levéltári kutatásokat végzett. Maga Zathureczky Emília nem őrizte meg a gyűjtemény számára saját leveleit, de a családtagok és ismerősük leveleiből szépen kikerekedik az 1850 és 1880-as évek eleje közötti történet. A levelezők között található Erdély, Magyarország, Felvidék nemességének jelentős része.
Az Erzsébet park felső sétányán szabadtéri kiállítást rendeztek be Kós Károly sepsiszentgyörgyi épületei címmel. A jelenleg is állókon kívül megjelentek már lebontott épületek képei, és meg nem valósultak rajzai is. A tárlatot Vargha Mihály és Kovács Kázmér építész nyitotta meg. Utóbbi úgy értékelte: Kós Károly épületei Sepsiszentgyörgy építészeti díszei. Kiemelte, a tárlat markáns választ ad Kós Károly szónoki kérdésére, melyet Erdély című kultúrtörténeti vázlatának előszavában tett fel: van-e erdélyi kultúra, és ha van, mi okból kellett lennie?
Ezek után az érdeklődők a városi kisvonattal, Török Áron építész túravezetésével felkeresték Kós Károly sepsiszentgyörgyi épületeit, melyekről érdekes történeteket tudhattak meg.
