Egy hét kemény munka után, amikor már nem sok hiányzott a cél eléréséhez, rendkívüli esettel szembesültünk: a Covid új variánsa, mint egy villám, úgy csapott le a kutatócsoportra. Előbb a fiatal portugál doktoranduszunk jelezte, hogy a tesztje pozitív, ezt követően én is elvégeztem a tesztet, és az enyém is hasonló lett. Így egyértelműen nem folytathattam a munkát a laborban. Az Intézet szabályai szerint hét nap szünet az első tünettől számítva. Ez történt, amikor azt hittük, hogy nyugodtan dolgozhatunk, és befejezhetjük a 2019-ben elkezdett BRISK-projektet.

Egy tágas laborban alig találkoztunk, és mégis megtörtént a fertőzés. Rajtam kívül még két külföldi kutató dolgozott a projekten, sajnos, a lengyel kollégám, Adam tesztje is pozitív lett, szerencsére a bukaresti kutató lány, Iuliana folytathatja a megkezdett munkákat. Ránk az online munka vár...

Ilyen úton már három éve oktatunk, pályázunk, államvizsga-dolgozatokat irányítunk, közös publikációkat készítünk, de sajnos a laboratóriumi kutatómunka csak „élőben” mehet. Nem maradt más választásunk, mint betartani a szabályzatot és visszavonulnunk legalább hét napra. És mert mindkettőnknek csak enyhe tünetei voltak, a lengyel barátunknak a lisszaboni egyetemi bentlakásban biztosították az elkülönítést, engem pedig a Tejo túlsó partján levő Caparica óceánparti turistaparadicsomban levő hétvégi házban helyeztek el Luis kollégánk családja jóvoltából.

Így kerültem ide, három kilométerre az Atlanti-óceán partjától, magányosan, miközben portugál kollégáink mindent megtettek, hogy rendeződjön a sorsunk.

És ha már szerencsésen alakult a helyzetünk, úgy gondoltam, hogy közzéteszem mindezt, hiszen nyaralunk, utazunk, és sajnos továbbra is benne van a pakliban ez a fránya Covid. Jó utazáskor ezt figyelembe venni, gondolom, turistáknál sokkal bonyolultabbá, mi több, rendkívül költségessé válhat egy ilyen fertőzés.

Számunkra az LNEG csapata nyújtott segítséget és biztonságot. Obrigado, vagyis köszönjük!

Bartha Sándor