A felvezetőben Solymosi Zsolt református lelkész, a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium aligazgatója, a beszélgetés moderátora elmondta, az 1948-as államosítás az egyház számára óriási érvágás volt,  kérdés, az 1990 utáni körülmények között sikerült-e az egyháznak visszahódítania azt a teret, megtalálnia azt a funkciót, ami által olyan súlyt képviselhet ma is az oktatásban, mint 1948 előtt. Aáry-Tamás Lajos magyarországi oktatási biztos leszögezte: a korábbi tekintélyt nem sikerült visszanyerni, de a rendszerváltás után az egyházak kezdeményezhették az iskolaépületek visszaszolgáltatását, és olyan jogszabályi könnyítések születtek, amelyek lehetővé tették, hogy iskolát alapítsanak, ugyanakkor szabadon, demokratikusan választhatóvá váltak a különböző fenntartók által működtetett iskolatípusok. Míg korábban az egyházaknak volt vagyona, földje, voltak gazdasági társaságai, részvényei, és ezek profitjából lehetett működtetni az iskolákat, ez jelenleg nagyon kis mértékben igaz csak, és különböző állami támogatásokra, szubvenciókra szorulnak a Kárpát-medencei magyar nyelvű iskolák – hangsúlyozta. Magyarországon a rendszerváltás után igazi lendületet adott az egyházi iskolaépületek visszaszolgáltatásának az a vatikáni szerződés, amely kimondja, hogy a magyar állam tartozik az egyházaknak, mert elvette a vagyonukat, ezáltal lehetővé vált egyházi iskolák indítása, még akkor is, hogy ezt a baloldal soha nem támogatta – mondotta az oktatási biztos.

Míg Magyarországon a kommunizmus alatt is meghagytak mutatóban egy-két egyházi iskolát, Erdélyben mindent felszámoltak, kiesett a történelmi tudatból az egyházi iskola fogalma, ezért volt nehéz újrakezdeni. Lakatos Sándor, a Berde Mózes Unitárius Gimnázium lelkész-igazgatója ismertette, sokat építettek az iskola korábbi tekintélyére, ugyanakkor nagyon sok előítéletet kellett legyőzniük. A közösség részéről érték őket olyan támadások, hogy nem tesznek eleget azért, hogy az iskola diákjai és tanárai templomba járjanak, mára azonban sikerült elfogadtatniuk, az iskolának nem az az elsődleges küldetése, hogy templomba küldje a gyermekeket. Nem az a cél, hogy mindenkiből elvakult hívőt gyártsanak, hanem hogy hozzásegítsék neveltjeiket, kerüljenek egy lépéssel közelebb Istenhez – egészítette ki Bustya János református lelkész, a Református Pedagógiai Intézet igazgatója. Bustya elmondta, az intézetük által nyolcszáz diák körében végzett felmérés szerint négyszáz egyházi iskolás tanuló 60 százalékának van tanári példaképe, másik négyszáz tanuló esetében – nem egyházi iskolából – ez az arány 18 százalék, és kiderült, az iskolán kívüli tevékenységek, az önkéntesség terén az egyházi iskolák diákjai aktívabbak.

Továbbá szó esett arról, hogy az egyházi iskolák nem papneveldék, a szabadság iskolái, de nem a szabadosságé, s miközben a különböző technológiák változnak, a műveltség változatlan, ennek átadását elsődlegesnek tekintik. Lapunk kérdésére, hogy mire lehet számítani a közvitán lévő oktatási törvénytervezet egyházi iskolákra vonatkozó előírásai tekintetében, az előadók két nagyon súlyos visszalépést említettek, melyeket szerintük semmiképpen nem szabad elfogadni: megvonnák az egyházi iskoláktól, hogy teológiai profil mellett más szakot is működtessenek, és csak a vallástanárok számára tennék kötelezővé alkalmazásnál az egyházi ajánlást. Hozzászólásában Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke ígérte, mindkettő érdekében folytatnak lobbitevékenységet, mert szerinte nemzetközösségünk megtartása érdekében egyházi iskoláinkra is elengedhetetlenül szükség van.