A beszélgetést Csilip Árpád, a Székely termék népszerűsítésével is foglalkozó Hargita Fejlesztési Ügynökség igazgatója nyitotta meg. Elmondta, hogy másfél éve a Székely termék védjegyek odaítélését, ellen­őrzését és visszavonását is ők végzik, a vidékfejlesztési ügynökséggel együtt. Hat gazdával és hat termékkel indultak, először egy sajtkészítő képzést tartottak, most pedig 160 termelőnél és 1100-nál több árucikknél tartanak, a vásárokon, piacokon pedig kétszer ennyien, mintegy háromszázan kínálják saját élelmiszereiket, sok család él ebből.

Helyi termékekre óriási szükség van, a székelyföldieknek pedig jó a hírnevük, országszinten is elismerésnek örvendenek, sok hazai vásárló részesíti előnyben őket, és ez egy fontos ütőkártya lehet a termelők kezében, de az eladást meg kell szervezni – jelentette ki Könczei Csaba háromszéki képviselő, aki tíz évig volt a megyei mezőgazdasági igazgatóság vezetője. A helyi termék ugyan elsősorban a helyi fogyasztóknak szól, de ahhoz, hogy jól meg lehessen élni, ki kell lépni a helyi piacról, és e téren még nagyon sok a tennivaló. A kitörési pont a minőségi védjegy lehet, de ehhez folyamatosságot és állandó minőségi szintet kell elérni. A kapacitást nem kell az égig növelni, de ki kell építeni egy független, közös ellenőrző rendszert, emellett pedig bizonyos együttműködési készségre is szükség van, hogy ne legyen külön Hargita és külön Kovászna megyei székely termék. Van már ilyen jellegű próbálkozás, négy tejfeldolgozó szövetkezet együttműködik abban, hogy termékcsaládonként meghatározzanak kritériumokat a nyersanyagtól a végtermékig – mondta a politikus, és arra is felhívta a figyelmet, hogy nem csupán a hagyományos termék lehet helyi. Beszélt a termelők és fogyasztók közötti bizalom kiépítéséről, hangsúlyozta a mentalitásváltás fontosságát, és úgy vélekedett, hogy a helyi termékeket a helyi vendéglátásban is fel kell használni.

Hajdúnánáson az önkormányzat is gazdálkodik, szántóföldeket művel, zöldségeket termeszt, szarvasmarhákat tart és vágóhidat működtet, a nánási márka pedig már jelent valamit – közölte Szolláth Tibor polgármester, aki szerint az emberiség nagy része élelmiszer-hulladékot fogyaszt, a helyi termékkel azonban vissza lehet térni az egészséges táplálékhoz. Az önkormányzat közfoglalkoztatásban végzi ezeket a tevékenységeket, a termékek pedig a közétkeztetésbe kerülnek, mert az a cél, hogy a gyermekek az iskolában biokosztot kapjanak. A gazdákkal nincsenek versenyben, inkább kiegészítik egymás kínálatát – magyarázta. Azt is elmondta: a hosszú élelmiszerlánc törékeny (ezt a járvány és a háború is megmutatta), és nem is tudjuk, hogy a több ezer kilométerről érkező zöldség mennyi vegyszert kapott, nincs-e gyermekmunka vagy rabszolgamunka mögötte, és így tovább. Az ismerős termelő a legjobb garancia – szögezte le, és így összegezett: az önellátási képességünk visszanyerésével túlélhetjük a nehéz időket.

A helyi termék valóban drágább a nagy áruházláncokban kapható társánál, de jobb minőségű, és már Romániában is van egy középréteg, amely hajlandó nagyobb árat fizetni érte – véli Magyar Lóránd RMDSZ-es parlamenti képviselő, aki a szatmári termékek elismertetésében vállalt szerepet. Kulcsfontosságúnak azt tartja, hogy legyenek olyan szervezetek, egyesületek, szövetkezetek, amelyek az értékesítésben is segítik a termelőket, de azt is, hogy papíron is legyen rendben az árujuk, mert így például uniós támogatásra is lehet pályázni. És nem kell feltétlenül a nagykereskedelmet megcélozni, hiszen Székelyföldön és a Partiumban is léteznek kisebb, helyi üzletláncok, amelyeket érdekelhet egy bizonyos szintet jelző védjeggyel szavatolt portéka. Mai zöldségeink beltartalma minőségben messze elmarad a négy-öt évtizeddel ezelőttiektől, ha mutatósabbak is, ezért kell az őshonos fajtákhoz visszatérni. Ez még kevés gazdát érdekel igazán, és a jelenlegi támogatások zöme a nyereség maximalizálását célozza, a mennyiség azonban a minőség rovására mehet. A kihívások nagyok, az egyik megoldandó feladat éppen az, hogy a profit nagyja a termelőnél maradjon, aki csak tisztességesen akar élni a családjával. Ebben, a helyi fajták megőrzésében akarja őket segíteni Magyar Lóránd, aki szerint így valósítható meg a Tündérkert.