A kudarcsorozat kezdődik a nyolcadikosok záróvizsgájával, folytatódik az érettségivel, a kilencedikes felvételin kiderül, hogy funkcionális analfabéták is beülhetnek a legjobb középiskolák padjaiba, a szakképzésben azoknak is jut hely, akik alig tudják helyesen leírni a nevüket, a pedagógusok versenyvizsgáján tízből legalább ketten az ötöst sem érik el, de nem ritka a kettes, hármas osztályzat, és ez alól nem kivételek az egyetem padjaiból frissen kikerült fiatalok sem. Ez történt idén is.

Útban az államfő által meghirdetett képzett Románia felé bukdácsolunk minden szinten, s bár a jelenlegi vizsgarendszernek nem célja a készségek és képességek, az önálló, kreatív gondolkodás mérése – ezek csupán a jól hangzó reformtervek hívószavai –, mégis egyfajta visszajelzés mindez a hazai iskola és a pedagógusképzés színvonaláról. No, de sebaj, lesz két új oktatási törvényünk, egyik az egyetem előtti oktatást szabályozza, a másik a felsőoktatást. Az alig néhány napja elindult közvita csak harmincöt napig tart, kétség nem fér hozzá, nem lesz hosszú a vajúdás a jogszabályok véglegesítéséig, amint megtörtént az előző törvény esetében is, mert Klaus Iohannisnak fontos, hogy államfőként a nevéhez kötődjék az újítás. Mindegy, hogy mit hoz a jövő, jó román szokás szerint a törvény alól ki lehet bújni, módosítani, toldozni, foldozni, lám, ezt tették a 2011-essel is, amelynek ma már elvétve van érvényben lévő eredeti cikkelye, mert kizsigerelték, mindig aszerint szabva, ahogy a politikai szelek fújtak, és ami mégis benne maradt, attól a hatalmi érdekek függvényében könnyen eltekintenek.

Visszakanyarodva a tömeges bukáshoz, igencsak kérdéses, hogy mérséklődik-e a jelenség azáltal, hogy az új törvény módosítja a kilencedikes felvételi és az érettségi szabályzatát – ami a jelek szerint leginkább formai jellegű, a tartalomról nem sok szó esik, és az sem biztos, hogy növekszik a színvonal, ha ezentúl a félnormás pedagógusok is végleges álláshoz juthatnak, ami szintén a javaslatok között szerepel. Hasznos lehet ellenben az a szemlélet, miszerint nagyobb gondot fordítanának arra, hogy a gyermekek jól érezzék magukat az iskolában és megtanuljanak tanulni, ehhez első lépésként azt várják el az óvodapedagógusoktól és a tanítóktól, hogy jobban kövessék tanítványaik sokrétű készségeinek fejlődését, és azt a nagycsoport, illetve az előkészítő és az első osztály végén átfogó értékelésben rögzítsék, külön-külön mindenkiről, az ő munkájukat meg a gyermek haladása alapján fogják megítélni. Vajon ezt eddig miért nem tették?!

Az említett két törvénytervezetnek sok az ellenzője, politikai színezet szerint ki ezt, ki azt kifogásolja. Azzal kapcsolatban, hogy milyen irányt vesz a hazai oktatás hajója, a leglényegesebb kérdést Daniel Funeriu fogalmazta meg, aki 2009 és 2012 között vezette az oktatási tárcát, s tisztsége idején született meg a jelenleg érvényben lévő jogszabály. Funeriu szerint az a kérdés: szellemi és fizikai értelemben erős, magabiztos, identitásában is stabil nemzedékeket akarunk felnevelni, vagy ambíció nélküli, irányítható, felkészületlen, pszichikailag ingatag fiatalokat?