Lett volna idő és mód ahhoz, hogy rendesen megszervezzék és kivitelezzék, hiszen a járvány miatt egy évet késett az esedékes cenzus, de hát az adminisztráció hozta a maga formáját: késve is lassan és rosszul dolgozik, a pénz és a személyzet hiányára panaszkodva. Nagyjából ez volt minden, ami a folyamatban levő összeírásról nyilvánosságra került, ezért jó, ha tudjuk, hogy országunk ugyan szinte minden olyan területen a kullogók között van, amely számít az embereknek (életszínvonal, oktatás, egészségügy, infrastruktúra, környezetvédelem stb.), az állami munkabérek arányát tekintve azonban már 2018 óta az élenjárók közé tartozik, és a közalkalmazottak létszáma is kiugróan magas: nálunk közel 1,3 millióra rúg a csökönyösen húszmilliósra taksált lakosságból, Lengyelországban 900 ezren vannak 35 millió lélekre. Ja, és ne feledjük, a kormányfő szerint dübörög a gazdaság Romániában.

Vajon miért tűnik úgy mégis, hogy nem a gazdaság, hanem a hazugság dübörög egyre fülsiketítőbben? A húszmillióval kezdve, hiszen valószínűleg az ötmilliót is meghaladja a külföldön élő román állampolgárok száma. Pár éve már, hogy hivatalosan is elismerték a négymilliót, és azóta csak nőtt a kivándorlás, ráadásul sokan feketén tartózkodnak az ország határain kívül (és így még túlduzzasztottabbnak látszik a közszféra). Nyilván őket is meg kell számlálni, de hát az itteniek összeírásánál is csődöt mondott az állam. Bedobott egy online önkitöltős kérdőívet minden előkészítés nélkül – még csak egy helyesen kitöltött példány kirakatba tevésére sem futotta a sok szakembertől, akiknek azonban sikerült a legegyszerűbb kérdéseket (például a születési helyre vonatkozót) is úgy elbonyolítani, hogy elvegyék az emberek kedvét a folytatástól. További hiba, hogy le lehetett zárni hiányosan is a kérdőíveket. A következő, lekérdezős szakaszban részint a táblagépekkel volt baj, részint a pontatlan nyilvántartással, no meg a számlálóbiztosok hiányával, különösen a nagyobb városokban, ahol pedig több a munkaerő. A kommunikáció gyakorlatilag nulla volt, legalábbis román közegben: a kormány, a pártok, az államfő, más politikusok nem létezőnek tekintették a népszámlálást, és még a független sajtó sem foglalkozott érdemben a témával. Egyedül az RMDSZ és a Népszámlálás.ro csoportja dolgozott azon, hogy a magyarság valós arányai szerint jelenjen meg a végső összesítésnél. De így lesz-e?

Mert az adatkezelés a szakmabeliek számára is átláthatatlan, és semmiféle garancia nincs arra, hogy a meglévő kérdőívek adatait nem módosítják utólag, különféle érdekek szerint. Hiszen 2011 óta tudjuk, hogy Romániában a népszámlálás célja nem a lakosság minél pontosabb összeírása, hanem a létszám duzzasztása, mert ez több európai uniós pénzt és tisztséget jelent. Úgyhogy ne várjuk nagy reményekkel a decemberi eredményhirdetést: úgysem a valóságot fogjuk látni, hanem a kormány vágyálmát.