Az épp szolgálatos, kis krampusznyi ördögöcske folyamatosan suttogja a meg-megingó emberfia fülébe: ,,Miért csinálod? Miért strapálod magad? Miért rövidíted meg saját életedet? Miért vállalsz felelősséget másokért, közösségedért, családodért? Úgysem foglalkoznak veled, éld az életed, úgyis elfelejtik, amit tettél!
Dőlj hanyatt, élvezd a lét szépségeit, és carpe diem! Azaz élj a mának!" Ilyeneket mondogat füledbe az ebadta jószág, s bizony nem hatástalan sutyorgása. Valóban elgondolkodsz rajta, hogy tényleg, miért is teszem, teszed, tesszük mindannyian még felelősen gondolkodni, cselekedni tudók a dolgunkat? Miért nem állunk félre, olvasunk, eszünk, alszunk, szeretünk, mulatunk, éljük életünket sokkal gondtalanabbul, mint eddig. Miért? Mert nem tudjuk másképp csinálni. Aki egyszer tudatára ébredt az igazi emberi lét, a felelős mérlegelés és érzelmi töltet egészséges, arányos elegyéből adódó tett ízének és a kivívott eredmény embertársainkat boldogító siker zamatának, az nem tud más lenni anélkül, hogy a leállással, a lecsendesedéssel ne veszítse el önmaga egy részét, és legyen gondtalan, de boldogtalan egy életre.
És itt talán le lehetne zárni a témát. Ám ma, itt és most még egy életbe vágóan fontos dologról ennek kapcsán beszélnünk kell nekünk, magyaroknak, határoktól függetlenül. Aktuálpolitikai szempontból kiemelten az anyaországiaknak, kik választást várnának végre, előrehozva, és erdélyieknek, kik választottak. Nos, ez a valami az általam nem is egyszer emlegetett matematikai fogalom, a legkisebb közös többszörös. Magyarul az a legkisebb szám, egység, tétel, tan, mely akár egymással homlokegyenest szemben álló politikai szervezetekben vagy azoktól független, felelősen mérlegelni tudó, de ma egymással farkasszemet néző embertársainkban még vagy már közös. Az a sokszor parányi, de akkor is közös vonás, talppont, idea, ötlet, gondolat ― neveztessék bárhogyan ―, mely ma a jövő építésének egyetlen talpkő-záloga, alappillére lehet. Mert ma, amikor a tenfiadnak vélt, testvérnek gondolt hasonszőrűek támadnak orvul reád, vélt ellenségre, saját hasznuk megőrzésének érdekében, bizony csak egy csapás marad a nemzetépítő gondolatok számára: megkeresni bárhol, bármerre, bármely oldalon, ha kell keserves-drága áron is, azt a sokszor nagypolitika által előled szándékosan elrejtett társlelket, ki tenned országszépítő gondolataid bár töredékének is leképezésére képes. És fordítva.
