Végig követtem a többnapos huzavonát a két, homlokegyenest ellentétes ideológiájú (van ilyen, hogy ,,ideológia" Romániában?) párt ,,partnerségének" megkötése előtt.
Ezúttal úgy tetszett, hogy a viszály aranyalmája az RMDSZ. Ha — hozzám hasonlóan — ugyanilyen figyelemmel követték az eseményeket, joggal támadhat kétségük a viszály tényleges okát illetően. Sokkal inkább a balkáni piac alkujaként látom, amelynek fő ismérve a gyanakvás egymás szándékait illetően. Ebből egyenesen következik a világgá harsonázott Partnerség Romániáért beteg, csenevész gyermekként születése. Ebből pedig a címünkben jelzett. Én ugyanis piruló arccal hallgatva a közösségünket megalázó alkudozást és az RMDSZ ,,mindenároniságát", örültem, hogy végül ellenzékben maradunk, miután napokig ácsorogtunk az ígéret földjét jelentő bebocsátó ,,kapu" előtt.
Ebben a helyzetben a legfontosabb teendőnk belső ügyeink rendezése: sokkal elevenebb kapcsolat nem csak a még hűségesnek maradt RMDSZ-tagsággal, hanem visszavinni az aktív közszereplésbe azokat, akik jogos-jogtalan csalódottságukban közömbössé váltak ,,érdek-képviseleti" szövetségünk (nem pártunk!) iránt. Sürgősen tárgyalni kell egyrészt a Magyar Polgári Párt, valamint a Székely Nemzeti Tanács és valamennyi civil szervezet vezetőtestületeivel. Ki kell alakítani és írásba foglalni azokat a vezérelveket és gyakorlatot, amelyek romániai (erdélyi és Kárpátokon túli) magyarságunkat olyan egységbe vonhatják, ahol szabadon érvényesülhetnek az eltérő, de nem egymást kizáró eszmék. Ezért az RMDSZ-nek fel kell adnia azt a káros gyakorlatát, amely valamennyi eddigi kudarcunknak fő oka: a lebecsülő, kiutáló és elvtelenül bíráló magatartást. Mert a parlamenti választásokon harmadnyi részvétel bizony nem másnak, nem a Háromszéknek (amelyet egyébként az Új Magyar Szó fölösen ,,ellensúlyozott"), nem az MPP-nek, nem Tőkés Lászlónak stb. tulajdonítható, hanem az RMDSZ indokolatlan fölényességének. Azt azért hadd jegyezzük meg, hogy ,,függetlenek" indítása MPP-s támogatással (milyen is volt ez a ,,támogatás"? Én nem észleltem!) hétköznapiasan szólva a jelöltekkel való kitolásnak és a felelősség nem vállalásának bizonyult.
Az RMDSZ eljövendő teendői között legyen ott a közeli és távoli célok becsületes tisztázása, és ennek nem csupán meghirdetése hangzatos szólamok kíséretében, hanem következetes fenntartása — valamennyi lehetséges fórum igénybevételével — egészen a megvalósulásig. Erre most még akkor is több lehetőség kínálkozik, ha máris olyan RMDSZ-es hangok hallatszanak, hogy ne számítsunk sikerekre ellenzéki helyzetünkben. Ez nem igaz. Nagyobb a szólás- és tettszabadságunk, mint a kormány nem számottevő tényezőjeként.
Továbbá: üdvözlendő az, hogy ,,megfiatalodott" az RMDSZ. De a felső vezetésre ez még nem érvényes. Ezenkívül nem az életkor a szellemi frissesség meghatározója, hanem az a felkészültség és józan eszmeiség, amely képes reális jövőképet adni magyarjainknak, elsősorban azoknak az ifjaknak, akik valósággal menekülnek szülőhazájukból. Őket kell megmaradásunk elkötelezettjeivé tennünk.
Mindezeknek a megvalósításáért a magam csekély erejét is felajánlom.
