A lapunk 2007. június 22-i számában megjelent, Ellopták az erdőt című riportban beszámoltunk arról, hogy a sepsiszentgyörgyi Nagy Ákos észrevette, letarolták Előpatakon visszakapott, telekkönyvezett erdejét, s 2005. március 17-én büntetőjogi feljelentést tett a megyei ügyészségen a Sugás Erdészet, továbbá a felettes erdészeti hatóságok kötelékébe tartozó ismeretlen tettesek ellen hivatali visszaélés és minősített lopás gyanújával.
Ugyanakkor kérte a bűncselekmény haszonélvezőjének vagy haszonélvezőinek büntetőjogi felelősségre vonását és mintegy 800—1000 köbméter fa árának megtérítését. A riportban felgöngyölítettük a tényeket, beszámoltunk a hivatalok packázásairól, s megfogalmaztuk hiányérzetünket. Ezt követően az ügyészség hirtelen napirendre tűzte az ügyet, ám azóta az ismét visszazökkent a legjobb esetben nemtörődömségnek nevezhető kerékvágásba.
Volt erdő, nincs erdő
Nagy Ákos 2002-ben kapta meg örökösként az előpataki fürdőtelepen egykoron ékeskedő, de 1988-ban lebontott Székely-villa telkét a domboldalon magasló parkerdővel, 120 éves fákkal. A területet telekkönyveztette, s adót is fizet rá.
Ám 2005 februárjában az erdőt letarolták, a kitermelt fát elhordták. A tulajdonos véletlenül elkapta, amint az utolsó szállítmányt rakodták, ezt követően járt az erdészeti hivatalnál, majd büntetőjogi feljelentést tett az ügyészségen.
Április végén Nagy Ákost meghívták a rendőrségre, ahol Mihai Tudor felügyelő fogadta. A panaszos ismertette a tényeket. Aztán telt az idő, s a megkárosított semmi mozgást nem tapasztalt, így jelentkezett az ügyészségen. Kisebb huzavona után az esettel foglalkozó Cosmin-Gheorghe Andraş ügyészhez került, de teljes passzivitással találkozott. Többszöri fellépés után a rendőr és az ügyész közölte, a brassói Corbu házaspárnak mérték ki a területet, mivel ,,azt hitték", Nagy Ákos ,,lemondott róla". Corbu kitermelési engedéllyel rendelkezett — mondta a rendőrtiszt. Erre a panaszos közölte, Octavian Goga, a kerületi erdész tudta, hogy az övé a telek, ugyanis járt nála a terület ügyében. Az ügyész utasította a rendőrt, hogy gyorsítsa fel a nyomozást. Másnap Nagy Ákos huszonegy dokumentumot bocsátott a nyomozótiszt rendelkezésére.
Közben teltek a hónapok, a panaszos négyszer fordult az ügyészséghez, ötször a rendőrséghez, de válaszra sem méltatták. 2006. október 1-jén Nagy Ákos újabb panaszlevelet küldött a városi ügyészségnek. Felhívta a figyelmet korábbi beadványára, és arra, hogy már jó másfél éve húzzák az ügyet, s nem kapott választ sem. A beadvány végén figyelmeztet, ha nem véglegesítik az ügyet, kénytelen lesz a felettes szervekhez fordulni.
Ismét teltek a hónapok, s nem jött semmi válasz. Lapunk érdeklődött a rendőrségen, de az ügyészségre irányítottak. Megkerestük Cosmin-Gheorghe Andraşt, ám ő hivatalosan, írásban kérte a kérdéseket. Választ Ion Ciucu városi főügyésztől kaptunk, aki levélben közölte: a kivizsgálást a megyei rendőrség végezte. Az ügycsomóból kiderül, hogy Nagy Ákosnak megállapították ugyan a tulajdonjogát, erre prefektusi rendelet is létezik, ám tulajdonképpen nem helyezték birtokba. ,,Más tulajdonosoknak" is birtoklevelet bocsátottak ki ugyanazon területre — áll az ügyészség levelében —, továbbá a ,,más tulajdonosok" a brassói területi erdészeti és vadászati igazgatóságtól kitermelési engedélyt kaptak, s 1290 köbméter fa kivágását jóvá is hagyta a Sugás Erdészet. A fát a fogarasi Erdő Öröme (Bucuria Pădurii) Kft. termelte ki. A levél végén megjegyzik, hogy a megyei rendőrség lezárta a kivizsgálást, az iratcsomót azzal a javaslattal adta át az ügyészségnek, hogy ne kezdjen büntetőjogi eljárást.
A 2007 júniusában közölt riport végén feltettünk néhány szónoki kérdést. Ha a jogos örökösnek birtoklevele van a területre, sőt, telekkönyvezték is a nevére, akkor azok a ,,más tulajdonosok", akik állítólag megkapták ugyanazt a területet, mivel bizonyították, hogy valóban az övék? A telekkönyv semmit sem ér?! A nyomozó hatóságokban nem vetődött fel, hogyan is kaphatták meg többen ugyanazt a területet? Nem fogalmazódott meg a kérdés: vajon azok a ,,más tulajdonosok" hogyan juthattak hirtelen kitermelési engedélyhez?
A megszellőztetés hatása
Úgy tűnik, riportunknak volt hatása, hiszen másfél éves hallgatás után, az ügy sajtóban való megbolygatása következtében, az ügyészség lépett. Igaz, nem a már említett Ion Ciucu, mert időközben vezetőváltás történt, Felix-Alexandru Coman megbízott főügyészként látja el mai napig a feladatkört.
Új seprű jól seper, tartja a mondás, s úgy tűnt, ez esetre is ráillik. Coman megvizsgálta az ügyet, s megállapította, hogy a bűnügyi kivizsgálást végző rendőrség felületesen vetette össze a katasztrális térképeket, s ennek alapján azt a következtetést vonta le, hogy a Nagy Ákos nevére telekkönyvezett terület azonos a Gheorghe és Emilia Corbu házaspárnak visszaszolgáltatottal, továbbá, hogy a fogarasi kft. törvényesen termelte ki a fát. Annak ellenére, hogy a tények ellentmondásosak, a rendőrség meglepő módon — így a főügyész — azzal a javaslattal zárta le az ügyet, hogy ne kezdjenek büntetőjogi eljárást, amit azzal indokoltak, hogy ,,a tett nem létezik".
A főügyész folytatja. Annak ellenére, hogy a panaszos által kért kivizsgálások közül a rendőrség egyet sem hajtott végre, az ügyhöz rendelt ügyész, Cosmin Gheorghe Andraş ugyanazzal az indoklással jóváhagyta az ajánlott megoldást, vagyis hogy nem indítanak eljárást.
A megbízott főügyész helyt adott Nagy Ákos fellebbezésének, megjegyezve: panasza minden tekintetben jogos és megalapozott, ugyanakkor elrendelte az ügyészség korábbi határozatának hatálytalanítását. Továbbá más ügyészt, Ioan-Adrian Velicant nevezte ki a vizsgálat felügyeletére, az ügycsomót pedig a kivizsgálás kiegészítése végett visszautalta a rendőrségnek. Helyszíni vizsgálatot rendelt el szakemberek bevonásával, valamint Nagy Ákos és a Corbu család területének azonosítását, és hívják meg a károsultat is. Továbbá hallgassanak ki mindenkit, akinek köze volt az erdőkitermeléshez, beleértve az erdőrészért felelős brigádost és az erdészetvezetőt is. Vizsgálják meg, hogy az előpataki községháza kötelékéből valakinek van-e köze a tetthez. Mérjék fel a kárt, továbbá végezzenek el az igazság felderítését szolgáló minden vizsgálatot, határidőként 2007. augusztus 31-ét tűzte ki.
A vihar elcsitult
Mármint a bűnüldöző szervek háza táján kavart új főnöki fellángolásból adódott sürgetés hatása, s a dolgok visszazökkentek a régi kerékvágásba.
Azt, hogy a felsoroltak közül mi valósult meg, nem tudni. Tény, hogy Nagy Ákost nemhogy a megjelölt dátumig, de a mai napig nem hívták meg semmiféle területazonosításra.
Az is érdekes, hogy a rendőrségen ugyanarra a Mihai Tudor felügyelőre bízták a nyomozást, akinek munkájával teljes mértékben elégedetlen volt a főügyész.
Ismét telt az idő, s nem történt semmi. A határidő rég lejárt, Tudor felügyelő csak idén januárban hívatta be telefonon Nagy Ákost a rendőrségre. A károsult ismételten előadta panaszát, ám helyszínelésre nem került sor. Egy hónap múlva újólag az ügyészséghez fordult, kérve, gyorsítsák fel a kivizsgálást.
S mint a mesében, az idő csak múlt, nem történt semmi. Aztán november 10-én Nagy Ákos ügyvéd által határozottabb hangnemben fordult az ügyészséghez: gyorsítsák fel a kivizsgálást, szolgáljanak megoldással, ezenkívül a halogatásra is magyarázatot kért, s kilátásba helyezte, hogy felettes hatóságokhoz fordul.
Érdeklődtünk
Felmerült egy csomó kérdés. Ezekkel az ügyészséghez fordultunk, személy szerint a felelős Velican ügyészhez, ám ő az intézmény szóvivőjéhez utasított, meg is nevezte, Andraşról van szó. Hát, igen. Az ügyet ismeri, de vajon hogyan viszonyul a kérdésekhez, amikor elvették tőle az ügyet, és mást bíztak meg az érdemi kivizsgálással? — morfondíroztunk. Meglátjuk. Telefonon hívtuk, ám — mint számítottunk rá — közölte, tegyük fel írásban a kérdéseket, s ugyanúgy válaszol. Megtettük. November 20-án iktattuk a kérést. Aztán telt-múlt az idő, visszajelzést nem kaptunk, rákérdeztünk, mi a helyzet a válasszal. Andraş azt állítja, 27-én kapta meg a beadványt, megbeszélte a főügyésszel, s másnap válaszolni fog. Így december 3-án személyesen mentünk el a válaszért. Találkoztunk a szóvivővel is, aki vállát vonogatva mondta: ,,ez egy válasz".
Igen, de mire? Kurta és furcsa levelet kaptunk a megbízott főügyész aláírásával. Egyetlen kérdésünkre sem válaszoltak! Az iratban az áll, hogy az iratcsomót visszautalták a megyei rendőrségnek a kivizsgálás folytatása és minden oldalról való megvilágítása érdekében. Ugyanakkor Nagy Ákosnak az ügy halogatására vonatkozó beadványával is foglalkoznak.
Felhívtuk Mihai Tudort, a gazdasági rendőrség illetékesét: ó, hát azt már rég lezárta — mondta —, április 4-én át is adta az ügyészségnek.
No most már hol az igazság? Azaz hol a dosszié? — tesszük fel a szónoki kérdést.
Különben az eredmény nem biztató, a rendőr elárulta, azzal a javaslattal juttatta vissza az ügyészségre az iratcsomót, hogy zárják le az ügyet, ne indítsanak eljárást, s még hozzátette, az ajánlást nem hatálytalanította az ügyészség.
Újabb kérdések
Mit ér a telekkönyv? — az a dokumentum, amely Erdélyben az osztrák—magyar közigazgatás óta pontosan jelöli a birtokviszonyokat. (Óromániában csak néhány éve vezették be a telekkönyvezést.) Némelyek büntetlenül vághatják a fát, ahol érik? Hogyan végzik munkájukat a bűnüldöző szervek, mármint a rendőrség és az ügyészség? A főügyészi utasításnak nincs semmi hatása? Sérelem esetén kihez fordulhat, kiben bízhat az egyszerű polgár? Íme egypár a számtalan felmerülő kérdésből.
