Nagy a tolongás az országos húsosfazék körül. Már maga a tény, hogy az elmúlt esztendőkben egymást hevesen támadó két párt — a demokrata-liberálisok és a szociáldemokraták — lépett koalícióra, feladta a labdát, találgatások elé állítva az elemzőket.
Egyetlen biztos pont Theodor Stolojan személye volt, akit érdemeire való tekintettel a hajlíthatatlan államfő miniszterelnöknek jelölt. Megkezdődtek a végeérhetetlen alkudozások a pozíciók, posztok, rangok, funkciók, stallumok körül, s a hegyek végül is szültek egy egeret, hét végére a két párt fáradt vezérei előálltak egy 5 (öt!) oldalas ,,együttműködési szerződéssel", amely — tekintve az ország előtt álló, hihetetlenül nagy kihívásokat (soroljuk még? pénzügyi és gazdasági válság, elszabaduló infláció, növekedő munkanélküliség, hiszen nemcsak az itthon csődbe jutó és bezáró gyárak, vállalatok munkásai juthatnak utcára, de számukat növelheti az eddigi román gazdasági növekedés motorját jelentő külföldi, elsősorban Spanyolországban és a napfényes Itáliában munkát vállalók váratlan és tömeges hazatérése is…) — általánosságokon, ígéreteken kívül semmi konkrétumot nem tartalmaz, mert azzal, hogy az új kormány a román nép javát akarja, nem sokra megyünk. De ezekbe a populista, demagóg közhelyekbe kár is belemenni, különösen most, hogy az egyetlen fix pont, Theodor Stolojan is — miért? miért nem? — visszalépett. A politikus ugyanezt tette néhány esztendeje, az elnökválasztáson is, ami labilis lelki alkatra vagy (ne feledjük, Levantében vagyunk, ahol semmit sem vesznek komolyan, vagy túlságosan is könnyedén vesznek) zsarolhatóságára vall, de ki akarta volna zsarolni, mivel és miért? Ne is találgassunk, Stolojan jött, látott, és nem győzött, még meg sem adta önmagának az esélyt, máris visszalépett. Mindez jelzi, hogy a szörnyszövetség aligha fog úgy működni, ahogyan azt az alkotmányt megváltoztatni szándékozó és Románia államformáját elnöki köztársasággá átalakítani kívánó Traian Băsescu államfő képzeli. Most menteni a menthetőt, az örök jolly joker, Emil Boc állt a kapitányi hídra, a kolozsvári polgármester a kincses városban ugyan már bizonyított, de hát az ország — különösen most, ebben a válságos helyzetben — mégsem egy város! Hogy mire lesz képes a fáradhatatlan Boc miniszterelnökként, még a görög madárjósok sem tudnák megmondani. Egy bizonyos, az alkudozások és hitviták, pozícióharcok és a státusszimbólumok megszerzésének ideje lejárt. Látni szeretnénk már a Boc-kormány konkrét válságkezelő programját is. A demokraták és szocdemek választási ígéreteit elfújta a krízis szele, ezért aztán az új kabinetnek megszorításokat kell alkalmaznia, elvonásokat, ami nem növeli népszerűségüket, a támadások — nemcsak a liberálisok s az RMDSZ lesz ellenzékben, hanem az egész megsarcolt, kizsigerezett, balszerencsés lakosság — kiélezhetik a lappangó ellentéteket, hiszen a két párt eredete közös ugyan, de hát most más helyzet van.
