A Kaptár dokumentumfilm-szemle nemcsak a műfaj megismertetése szempontjából jelentős, hanem azáltal, hogy a Székelyföld Napok alatt nagyon sok vidéki közösséghez eljutnak a filmek, azokhoz az emberekhez, akikről szólnak a hétköznapi történetek, moziélményt nyújt és az alkotókkal szervezett beszélgetések révén közösségépítő jellegű – mondta felvezetőjében Imreh István, a Kovászna Megyei Művelődési Központ igazgatója. A településeken tartott filmvetítések hidat képeznek az egyes közösségek között, egyik falu lakói megismerik egy másik értékeit, hisz ezek a filmek egy bizonyos régió krónikásai – hangsúlyozta Vargyasi Levente projektvezető.

A pályázati kiírás szerint egy alkotó legtöbb három, 2010 után készült filmet küldhetett be, a beérkezett huszonkilenc pályamunkát Buglya Sándor és Péterffy András Balázs Béla-díjas filmrendezők értékelték. A két zsűritag nem tudott részt venni a díjátadón, de videoüzenetben elmondták értékelésüket az első három helyezett és a különdíjas filmről. Az első díjat a Bartha Ágnes és Kacsó Sándor készítette Kétkeréken Erdővidéken című film nyerte, amely egy Hargita megyei diákcsoport kerékpáros erdővidéki kirándulását dokumentálta. Az egyhetes túra alatt a diákok hagyományos mesterségekkel ismerkedtek Kisbaconban és Nagybaconban, maguk is kipróbálták némelyiket és a helyi emberektől sok mindent hallottak a falvak még fennmaradt értékeiről.

Szabó Attila Egy Isten, két nemzet című filmje második díjat kapott, amelyben az alkotó egy család történetén keresztül mutatja be a román–magyar viszony bizonyos jeleit. Szabó Attila egy securitatés tiszt és egy székely leány házasságából született két gyermek külön útját követi.

A híres szászcsávási muzsikusbanda egyik tagjáról, a Parkinson-betegség miatt kenyerét vesztett Mezei Ferenc „Csángáló” helyzetéről, megváltozott sorsáról, a tehetséges unokába vetett reménységről szól László Barna Isteni kéz című filmje, amelynek harmadik díjat ítélt oda a zsűri. A Liszt Intézet – Sepsiszentgyörgy különdíjban részesítette Kató Zsolt Napló. Sepsikőröspatak – egy lólopás története című filmjét, amit Szebeni Zsuzsa intézetvezető azzal indokolt, hogy olyan témát dolgoz fel, ami nagyon népszerű mindkét oldalról, egyrészt az arisztokrácia szerepét mutatja be a mai társadalmi támogatásokban, másrészt a roma világ olyan szeletébe nyújt bepillantást egy program révén, amely kivezető út lehet a mélyszegénységből. (Szóban forgó programról lapunk október 10-i számában közöltünk beszélgetést Kálnoky Annával Miért lopták el a cigányok a székely gazda lovát? címmel.)

A díjak átadása után levetítették az első díjas és a különdíjas filmet, a Kaptár filmjei egy részét nyolc háromszéki településen láthatta a közönség, egy-egy alkotótól kettőt-hármat is.