A kovásznai Kádár László Képtárban péntek délután nagyszámú érdeklődő jelenlétében megnyitották az ötödik IKA-alkotótábor kiállítását.
A kiállításon Albert Levente, Ábrahám Imola, Ábrahám Jakab, Bartha Árpád, Bencsik János, Budaházi Tibor, Csillag Mónika, Csutak Levente, Deák M. Ria, Deák Barnabás, Forró Ágnes, Haszmann Réka Júlia, Hideg Margit, Kántor József, Kilyén Katalin, Kozma Mária, Kőrösi Sándor Zoltán, Magdó István, Magyar József, Papp Károly, Petrovics István, Sárosi Csaba, Siska-Szabó Hajnalka, Székely Géza, Tamus István, Vajna László, Varga József, Varga Mihály, Vass Csaba, Vetró András és Zilahi Nono, valamint a csernátoni Végh Antal Általános Iskola 26 diákjának munkái tekinthetők meg november 13-ig munkanapokon 11–16 óra között.
A kiállítást Lénárt Tamás művészettörténész méltatta. Amint elmondta: közművelődési szerepvállalásában az idén ötödik évét betöltő, csernátoni IKA képzőművészeti alkotótábor párját ritkító. Közösségi sorsba ágyazódva, az összetartozás jegyével felhatalmazva végvárként ápolja és képviseli nemzeti identitásunkat. A táborban részt vevő művészek számára a művészet nem félteni való titok, hanem közkincs. A táborban részt vevő kisiskolások bepillantást nyerhettek a mű születésének folyamatába, ami által jobban megbecsülhetik a tudást és tehetséget.
„Az IKA alkotótábor tornya messziről látszik, a helybéli képzőművészek mellett Marosvásárhely, Kolozsvár, Tasnád és Arad is képviselteti magát, több alkotó az anyaországból, de Ausztriából és Kanadából is érkeztek művészek. Az alkotótábor idején készített munkákra stílusbeli sokszínűség jellemző. „Vannak, akik a csernátoni táj termékeny forrásvidékéből merítenek, emberi sorsokat látunk vissza a vízpart tükrözéséből, a kaszálók végtelen szőtteséből és a fenyves dombtetők magaslatából. Vannak művészek, akik leltárba veszik és alaposan dokumentálják az erdélyi magyar kultúra tárgyi emlékeit. Falusi házak omladozó vakolatai mögül világít a szeretet és műtárgyakká, szellemi kincsekké fényesíti a hétköznapok kopjafáit, székely kapuit. De expresszív benyomásaival jelen van az absztrakt formateremtő szándék is. Tamási Áron személyére több alkotás reflektál, nem csupán azért, mert születésének 125. évfordulóját ünnepeljük, hanem velünk rokonlélek. Ahogyan ő emelte a székely nyelvet mindenkihez szóló hangszerré, úgy válnak közértékké Csernáton benyomásai” – mondta a kiállítást értékelő beszédében Lénárt Tamás. A művészettörténész azt is hozzátette: „Az IKA alkotótábor a transzilván gondolkodás és világszemlélet büszke magas védőtornya, a benne őrzött alkotások nemcsak esztétikai-művészeti, hanem önazonosság, identitás megőrző tartalmak hordozói. Ahogyan kiegészült a csonka torony (az IKA várának tornya – szerk. megj.), úgy kellene egy védőkupola kerüljön a tábor képei és szobrai fölé is, hiszen az erdélyi kultúra folytonosságának dokumentumai és tanúbizonyságai.”
A tábor ötletgazdája és művészeti vezetője, az alsócsernátoni születésű Székely Géza kolozsvári grafikus is hasonlóan vélekedett, és reményét fejezte ki, hogy az IKA tábornak lesz jövője, a mostani nehéz körülmények ellenére Csernátonban lesz egy kortárs művészeti galéria a táborban született alkotások számára, annál is inkább, hogy Rákosi Árpád csernátoni polgármester ígéretet tett eme igény megoldására.