Minekutána október 13-án a munkácsi városi tanács aznapi határozata értelmében rögtön eltávolították, lefűrészelték a turulmadarat a vár fokán álló millenniumi emlékmű tetejéről, október 21-én ukrán állami jelképet illesztettek helyére. Ukrajna címerének heraldikai elemét, a háromágú szigonyt rögzítették az obeliszk tetejére, s október 25-én fel is avatták azt. A mély felháborodást keltő jelképcsere okán mai Történelmünk rovatunkban áttekintjük a millenniumi emlékmű hányattatásait. Összeállításunk alapját Elbe Istvánnak az Országos Széchényi Könyvtár nemzetikonyvtar.blog.hu oldalán megjelent Hét vidéki millenniumi emlékmű című tanulmánya képezi. Felhasználtuk Marosi Anitának a Kárpátalja.ma portálon megjelent Kárpátalja anno – A munkácsi vár első turulmadara című írását, valamint a Kárpáti Igaz Szó és a Kárpátalja tudósításait.
Millenniumi emlékművek
A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezredik évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A honalapítás millenniumának megünneplését és a magyarság történetének európai fordulópontját jelentő esemény méltó megörökítését az 1896. évi VIII. törvénycikkbe rögzítette az országgyűlés:
„a törvényhozás a honalapítás ezredik évfordulójának maradandó emlékekkel való megörökítése czéljából elhatározza, hogy
a) Budapesten a városligetnek az Andrássy-út és a tó közötti részében a honalapító Árpádot és a nemzet egész történelmi múltját megörökítő emlékművet állít,
b) az ország hét különböző pontján, nevezetesen: a munkácsi várhegyen, a nyitrai Zobor hegyen, a Morva vizének a Dunába torkollásánál emelkedő dévényi várhegyen, Pannonhalmán, a zimonyi várhegyen, Pusztaszeren és a brassói Czenk hegyen emlékoszlopokat emel,
c) Budapesten a várban a Nagy-Boldogasszonyról elnevezett koronázási templom melletti Halászbástyán Szent István király lovas szobrát állítja fel”.
A felsorolt emlékek közül kétségkívül a budapesti millenniumi emlékmű a legkiemelkedőbb alkotás. Zala György szobrász és Schickedanz Albert építész monumentális művének teljes befejezése és az avatási ünnepség 1929-ig váratott magára. Közben lezajlott jelenkori történelmünk legszomorúbb eseménye és a hét vidéki emlékmű közül öt idegen uralom alá került. A „maradandó emlékeket” barbár módon megrongálták, néhányukat még a trianoni békediktátum előtt elpusztították.
Az emlékjelek felállításának fő kezdeményezője, szervezője és mozgatórugója Thaly Kálmán történész, országgyűlési képviselő volt, aki már 1890-ben szorgalmazta a magyar országgyűlésben a honfoglalás ezeréves évfordulójának méltó megünneplését.
A fővárositól eltérően, a rendelkezésre álló rövid idő ellenére a vidéki emlékművek a millenniumi ünnepségek idejére elkészültek vagy legalább az alapkőletételük megtörtént, és a következő évben e műalkotásokat is felavatták. Az 1896. évi ünnepségek során a zimonyi, a brassói, a nyitrai és a dévényi emlékműveket adták át, míg a munkácsi, a pusztaszeri és a pannonhalmi emlékek alapkövébe a millenniumi ünnepségek eseményeit megörökítő okiratokat helyeztek el. Az emlékművek talapzatára egységesen a „896–1896” felirat került. Az emlékművek szobrászati elemeinek kivitelezésére a bizottság a kor neves művészeit kérte fel.
A munkácsi emlékmű
Magyarország északkeleti kapujában, a Vereckei-szorosból kiszabaduló Latorca által körülölelt hegyen magasodik Munkács vára. A Rákóczi-szabadságharc leverése után a vár császári kézre került, és a Habsburgok a bevehetetlen vár falai között a birodalom egyik legjobban őrzött börtönét rendezték be. Thaly Kálmánnak az 1895-ös látogatását követően sikerült kieszközölnie, hogy számolják fel végre az itt működő fegyintézetet, mert ez az állapot méltatlan lett volna a millennium egyik kiemelt ünnepi helyszínéhez.
Az emlékmű helyét a vár északkeleti felében, a Hajdú-bástyán jelölték ki. A 33 méter magas obeliszk felállításához a 2,5 méter vastag falakat részben visszabontották, ugyanakkor az alépítmény négyzet alakú kiképzése továbbra is egy bástyára emlékeztetett. Az obeliszk tetejére egy csőrében kardot tartó, kiterjesztett szárnyú turul került, Bezerédy Gyula szobrász alkotása. A madár szárnyainak fesztávolsága 4,5 méter volt. Az alapkő letételének országos ünnepét 1896. július 19-én tartották. Az emlékművet következő évben avatták fel.
Leszerelték a turulszobrot
Az első világháború végén Északkelet-Magyarországra bevonuló cseh legionáriusok a munkácsi vár birtokba vételekor, szokatlan módon, nem kezdték meg azonnal az obeliszk bontását. Feltételezhetően ledönteni nem tudták és robbantani nem akartak, mert akkor megsérült volna a jó állapotban lévő várépület, amelyet később kaszárnyának rendeztek be. Végül békésebb módszerhez folyamodtak: 1924 decemberében felállványozták az emlékművet, 17-én leemelték a turulmadarat, majd az obeliszket is elbontották. Mindez mintegy száz napba tellett.
A Munkács című lap 1924. december 28-i számában Vozáry Aladár tollából a következő jegyzet jelent meg:
„A munkácsi várat a csehszlovák hadügyi kincstár nagy költséggel kaszárnyává alakíttatja át és átalakítás közben sor került a turul lerombolására, az emlékoszlop lebontására is. Ez a művelet 124 000 koronába kerül. A munkálatok októberben kezdődtek meg és a nyugatról érkező, a nyugatra induló munkácsi vonatok utasai s a vár alatt elhaladó emberek már hetek óta látják, hogy a millenáris oszlop körül nagy s erős állványzatot emelnek. Sokaknak szívébe markolt a turul leszedésének híre, az állványok látása, sokak lelkét fájdalom, keserűség töltötte el, hogy e történelmi emlék lebontásra van ítélve.
Ködös nap volt környékünkön is december 17-e. A turul csőrében e napon már nem volt ott a kard, azt már előbb kivették. Délután a lenyugvó nap sugarai áttörtek a ködön s bearanyozták az állványbörtönbe zárt turult. Az oszlop körül emelt állványon minden hang és szó nélkül dolgoztak a munkások. Sem dal, sem fütty, mely a munkát kísérni szokta, nem hallatszott. A vár, mint az utóbbi időben mindig, nem hivatalos és nem katonai személyek előtt zárva volt. A falu utcái is üresek voltak, csak az ablakokból nézték a sváb gazdák, mi történik fenn a várban.
Délután fél három óra körül járt az idő. A turulnak kőkockába ragadó karmait lefűrészelték. Az oszlop tetején hosszas és erős munka után egyszer csak megmozdult a turul. Az emberkezek megmozdították, kimozdították helyéről. Lánc, kötél, a rabság szimbólumai vették körül, s aztán parancs és utasítás szerint leeresztették a földre. Nem hangzott továbbra sem egyetlen hangos szó sem. Azoknak bensejében, akik ott voltak, sírt a lélek, zokogott a szív. Fájt nagyon, fájt kimondhatatlanul, ami történt.
Az állványon dolgozó s magukat most nemzetközieknek valló őslakó munkások keblében is minden nemzetköziség ellenére fájóan dobbant meg valami, amint hozzáértek a turulhoz, amint leeresztették a leláncolt magyar vasmadarat. És egy távolabb eső faluban megszólalt a lélekharang. Valakinek lelke ugyanakkor szállt vissza az egek Urához…
Az oszlop teteje üresen maradt. Csak a karom kapaszkodott erősen a kőkockába. Másnap az is lekerült a vár egyik sáncába. A turult a városi katonai raktárba szállították és a hét végére eltűnik az oszlop felső részének minden nyoma, csak a talapzat marad helyén…
Most már örülhetnek azok, kiknek szemét, lelkét, gondolatvilágát bántotta a turul. Az oszlop és a turul nem zavarja tovább senki érzését. De azok, akik lebontását és eltávolítását sürgették és elhatározták, nem végeztek alapos munkát. Mert még mindig ott van a vár, amely a múltra emlékeztet. Ha a múltat s annak minden emlékét el akarják temetni és pusztítani, bontsák le a várat, szedjék szét a várdombját, fordítsák új irányba a Latorca folyását, tüntessék el a várat koszorúzó hegyeket, mert ezek mind-mind a múltra emlékeztetnek.
A turul s a millenáris oszlop most már nem bántja azok szemét, akiknek eddig bántotta. De bántja a mi lelkünket az az üresség, mely a turul s az oszlop helyén van. » 9
Valahányszor a vár alatt elmegyünk, lelkünk fel fog sajogni és fájdalmas érzéssel fogunk az üres helyre mutatni: ott szárnyalt a turul, ott állt az oszlop. Ezt fogják mondani unokáink is. Ők is tudni fogják, hol volt a turul és az ő lelküknek éppen úgy fog fájni az emlékezés, mint fáj nekünk, hogy nincs helyén a turul…
Te pedig vas turulmadár, őseinknek szent madara, ki vezetted a honfoglalókat úttalan utakon, míg ideértek, menj utadra, hová parancsolnak! Nem felejtünk el. Viszed magaddal lelkünk szent érzéseit. Emlékezni fogunk Reád, valahányszor a hegy fokára nézünk s gondolunk, hol régen voltál. Nem kísérünk el, mikor vonatra tesznek, nem borítunk be télen is zöld levelekkel, de lelkünk Veled, minden érzésünk Nálad lesz. Zokogni fog a szívünk, mikor a vonat megindul Veled, mikor búcsút veszel a munkácsi vártól, honnan vigyáztál bérceinkre, völgyeinkre, vizeinkre, síkságunkra. Isten veled, turulmadár!
Ti pedig, nagy urak, kiknek ma ősi földünkön a hatalom kezetekbe adatott, ne vegyétek rossznéven, hogy mi, kik e földnek őslakói vagyunk, búcsúzunk a turulmadártól. Ne vessetek ránk követ azért, ha fáj a lelkünk, mikor a múlt szent madarának sorsára gondolunk. Ti is csak így tennétek. És kell jönni időnek, mikor belátjátok, hogy kár volt a turult leszedni, az emlékoszlopot lebontani. Jönni fog idő, mikor belátjátok, hogy csak az az ország lehet boldog, nagy s hatalmas, melyben mindenki érzését, minden nép emlékeit tiszteletben tartják.”
Turulból ötágú csillag
Popovics Béla munkácsi helytörténész a korabeli sajtóban megjelent tudósítások nyomán rakta össze a millenniumi emlékmű Trianon utáni hányattatott történetét. Tanulmányában több korabeli fotómásolattal bizonyította, hogy a leszerelt szobor átvészelte a cseh időket és a Munkácsra 1938 márciusában bevonuló magyar katonák is előszeretettel pózoltak a várudvaron pihenő turullal. Sőt, egy 1943-as felvételen az is látható, hogy a szobor már nem a földön hever, hanem ideiglenes talapzatot kapott.
A két világháború közötti időszakban Sátoraljaújhely több akciót is indított a turul megszerzésére. Szerették volna felállítani a Szár-hegyen időközben kialakított Trianon-emlékhelyen. A csehek viszont a Ronyva-patak túlpartjáról nem szerették volna ugyanezt látni, ezért nem adták át a szobrot. A szobor sorsát a bevonuló szovjet csapatok pecsételték meg. A berendezkedő új hatalom katonái a turulmadarat feldarabolták és a közeli frigyesfalvi vasgyárba szállították, majd ott ötágú csillagokat öntettek belőle: Azokkal a településszerte felépülő szovjet emlékművek tetejét díszítették. Többek között a Munkács főterén álló oszlop tetejére is ilyet helyeztek.
A turulmadár visszaszállt
Munkács polgárainak 2008. március 5-én nem mindennapi látványban lehetett részük. Egy teherszállító helikopter hatalmas bronzmadarat röptetett a vár fokára. A poraiból újjáéledő főnixhez hasonló módon született újra a millenniumi emlékmű, Kárpátalján megtörtént a csoda.
A millenniumi emlékoszlop visszahelyezésének gondolata és a megvalósításhoz szükséges anyagi fedezet a munkácsi származású, Amerikában élő Pákh családtól származott. Az új emlékmű az eredeti pontos helyén épült fel újra, de nem annak hű másolata, hanem önálló alkotás. Egyedül az alépítménybe helyezett, emberfejeket ábrázoló három kőfaragvány – kurucfej – származik az eredeti emlékműből. A turulmadarat Mihajlo Beleny ungvári ruszin szobrász mintázta meg. A szobrászművész önálló művet alkotott, feltűnő eltérés, hogy az új turulmadár a kardot – hasonlóan a tatabányai vagy budavári társához – a karmai között tartja, nem a csőrében. A bronzszobor súlya 800 kilogramm, a szárnyak fesztávolsága 5,5 méter. Az emlékművet 2008. április 18-án ünnepélyes keretek között avatták fel.
Lengyel Zoltán, Munkács megbízott polgármestere a történelmi igazságtétel pillanatának nevezte a turulszobor avatóünnepségét. Az emlékművet Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök és Majnek Antal munkácsi római katolikus megyéspüspök szentelte fel. Áldást mondott Gulácsy Lajos, a Kárpátaljai Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke. Semjén Zsolt, a magyarországi Kereszténydemokrata Néppárt elnöke hangsúlyozta, a turulmadár a magyar nemzeti élni akarásnak a szimbóluma: lerombolták, de újraépítették. Ez egyben annak a bölcsességnek a jele is, hogy nem irányul senki ellen. A Munkácsy-gyűjteményéről híres Pákh Imre, munkácsi származású New Yorkban élő üzletember, az emlékmű finanszírozója kiemelte, hogy 101. éves édesapja, Pákh Sándor álmát váltotta valóra.
Ukrán jelképre cserélték
„Megdöbbentő és megmagyarázhatatlan támadás érte a munkácsi városvezetés részéről a kárpátaljai magyar közösséget. A helyi önkormányzat végrehajtó bizottságának döntésére hivatkozva Andrij Baloga polgármester elrendelte a munkácsi vár magaslatán álló turulos emlékmű elbontását, amit barbár módon, az alkotást szétfűrészelve azonnal meg is tettek. A kárpátaljai magyarság szervezetei nyilatkozatban ítélték el a példátlan cselekményt, Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár arra figyelmeztetett, hogy a háború kellős közepén egy ilyen eset destabilizálhatja a soknemzetiségű Kárpátalja nyugalmát. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter pedig berendelte az ukrán nagykövetség ügyvivőjét” – tudósított az MTI hírügynökség.
Az eső is megsiratta a munkácsi turult címmel jelent meg tudósítás a Kárpáti Igaz Szóban a turul helyére illesztett ukrán címerkép október 25-i avatójáról:
„A turulmadár helyén Munkácson felavatták az ukrán nemzeti címerként szolgáló háromágú szigonyt, a trizubot. Talán nem véletlen, inkább sorsszerű, hogy búskomor, csepergő esőben avatták fel a város és a vidék történelmét jelképező turul helyén az ukrán nemzeti kiscímert, aminek még saját talapzat sem jutott, hanem az eredeti emlékmű elválaszthatatlan részét képező obeliszk tetejére került.
Az avatáson elhangzott, a mai esemény Munkács városa történetének aranylapjaira kerül, és magas politikai kultúráról tanúskodik mindaz, ami történik. Andrij Baloga polgármester avatóbeszédében az orosz–ukrán háborúról elmondott véleménye után azt fejtegette, hogy Kárpátalján tiszteletben tartják az itt élő nemzeti kisebbségek múltját és kultúráját, de ez a fajta tolerancia nem jelenti azt, hogy számukra mindent szabad. Miközben megköszönte Ukrajna szomszédjainak az országnak nyújtott segítséget, Magyarországot – amelyik több százezer ukrán menekültet fogadott és történetének legnagyobb humanitárius segélyprogramját hajtja végre az ukrán emberek megsegítése céljából – kihagyta a felsorolásból. A hála és köszönet szavai helyett inkább kritikával illette Magyarországot.
Az viszont akár jelzésértékűnek is tekinthető, hogy sem Volodimir Csubirko, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnöke, sem pedig Viktor Mikita, a megye katonai kormányzója nem vett részt az eseményen. Az említett politikusok korábban elsietett döntésnek nevezték a turul eltávolítását, illetve elismerték, hogy az ügy nem tesz jót Kárpátalja nyugalmának.
Felmerül a kérdés, mi lesz a lefűrészelt turul sorsa? Miután barbár módon, sietve eltávolították az obeliszkről, az újságírók és a látogatók elől lezárták a vár azon területét, ahol a turul magasodott. Úgy tudjuk, a szakszerűtlen eltávolítás következtében az alkotás súlyosan megsérült. A három és fél méter magas ukrán címer avatóján a polgármester azt ígérte, hogy a későbbiekben a vármúzeumban helyezik el a megcsonkított turulos emlékművet, de előbb nyilván helyre kellene állítani…”
Az 1991-ben függetlenedett Ukrajna 1992-ben fogadta el címeréül a múlt ezredfordulón uralkodó Szent Vlagyimir kijevi nagyfejedelem pecsétábráját, melyet utólag háromágú szigonyként határoztak meg.
Szerkesztette: Szekeres Attila
