Újabb neves külföldi lap nevezte meg az év emberének Volodimir Zelenszkijt. Korábban ugyanezt tette a Financial Times és a Time magazin. Utóbbi esetében érdekes, hogy ezt a címet egykoron Joszif Sztálinnak is kiosztották, kétszer is, amint Mihail Gorbacsovnak is. Sőt, 2007-ben a Time szerkesztői Vlagyimir Putyint díjazták az év embere címmel. 1956-ban viszont a „pesti srácok” voltak a befutók! A politikai körforgás már csak ilyen...
Legutóbb pedig a Politico kiadvány nevezte meg az ukrán elnököt Európa legbefolyásosabb emberének. A jegyzett amerikai lap indoklása különösen érdekes. Legnagyobb erényeként azt emelik ki, hogy az ukrán államfő képes rábírni Európát arra, hogy azt és úgy tegye, amit Ukrajna szeretne. Külön kiemelik a Kijev által kierőszakolt fegyverszállításokat, és azt, hogy Zelenszkij úgy képes Európát rábírni a háborús szankciókra, hogy azzal az EU önmagának idéz elő súlyos energetikai válságot, és annak árát, mármint az egekbe szökő rezsiszámlákat, az európai polgárokkal fizetteti meg.
A Politico „méltatása” szerint az is Zelenszkijnek köszönhető, hogy a Nyugat szemet huny az országra továbbra is jellemző korrupció fölött, a hitelek kiutalásakor nem veszi figyelembe az ukrán gazdaság sebezhetőségét, nem foglalkoznak a súlyos szociális helyzettel, mint ahogyan a nyelvhasználati problémákat sem hánytorgatják fel. Ezek mind-mind Zelenszkij érdemei, legalábbis a Politico elemzői szerint, akik úgy vélik, amíg ő marad az ország elnöke, addig a nyugati közösség azt fogja tenni, amit Ukrajna megkíván. A békekeresés esélyeiről ugyanakkor említés sincs a lap méltatásában.
Azt már csak én mondom rendületlenül – kapom is érte a kritikát rendesen –: Legyen béke! Különösen erős ez az óhaj a karácsonyi csodavárás ünnepi időszakában, advent alkalmával.
Dunda György