Összességében hasznos lépésnek tartják a szakmabeliek a borravaló megadóztatását, viszont – mint sok más új szabályozás esetében – a bevezetés módszere és az alkalmazás körül több aggály is felmerül. A vendéglátók véleménye egybecseng annak kapcsán, hogy szükség volt a terület valamilyen szabályozására (az érdekvédelmi szervezet is kérte ezt), ám többen kifogásolják, hogy némileg „derült égből” érkezett az egész, az érintetteknek nem volt idejük felkészülni. Akadnak ugyanakkor, akik csak egy újabb adóteherként értelmezik az egészet, mely tovább zsugorítja az alkalmazottak így is sovány jövedelmét.
Kérték a vendéglátósok is
A képviselőház december 13-án fogadta el döntő fórumként a törvénykezdeményezést, Klaus Iohannis államfő karácsony után hirdette ki és jelent meg Románia Hivatalos Közlönyében, azaz hatályba lépett, így január elsejétől alkalmazható.
Miklós Zoltán háromszéki képviselő, aki több módosító javaslattal élt a jogszabály kapcsán – ezek be is kerültek a végső változatba –, lapunk megkeresésére kifejtette: egy elég rég, 2019 őszén benyújtott törvénytervezetről van szó, még Eugen Teodorovici volt szociáldemokrata pénzügyminiszter idejéből származik, ő kezdeményezte először a borravaló megadóztatását.
Fontos tudni, hogy a vendéglátósok szakmai képviselete is igényelt egy, a területre vonatkozó jogszabályt. A vendéglátóiparban tevékenykedők számára problémát jelent egy ideje az, hogy folyamatosan nő a bankkártyával fizető ügyfelek száma, és ilyen esetben nem megoldható a borravaló, mert nagyobb összeget nem vezethetnek be, mint a fogyasztás ellenértéke. (Köznyelven szólva kártyáról nem lehet jattot adni.) A jogi személyek, vállalkozások esetében mindig gondot jelentett, hogy miként tudnak elszámolható módon borravalót adni, ezt általában zsebből oldották meg. A harmadik probléma az volt, hogy a pénztári elszámolásnál sokszor nem találtak az összegek, a pincérek gyakran a borravalóként kapott pénzeket betették a kasszába, és ez le nem fedett különbségként jelent meg az ellenőrzéseknél, az ellenőrök ezt feketebevételnek is tekinthették. Már csak ezeket figyelembe véve, mindenképp szükség volt valamilyen szabályozásra ezen a téren – magyarázta a honatya.
Mit jelent az új szabályozás?
Gyakorlatilag a jogszabály alkalmazása azt jelenti, hogy január 1-től a fogyasztási számlán megjelenik egy külön rovat, tétel, ahová a vendég feltünteti, hogy a fogyasztás hány százalékának megfelelő borravalót ad. A jogszabály a felső határt is megszabja: a borravaló legtöbb a fogyasztás értékének 15 százaléka lehet. Ugyanakkor egy adott összegként is fel lehet tüntetni a borravalót.
Lényeges ugyanakkor: továbbra is opcionális marad, hogy valaki ad vagy sem borravalót, és a vendéglátó nem támaszthat semmilyen követelményt ezen a téren. E tekintetben a szabályzás eltér a más országokban – így Magyarországon is – alkalmazott úgynevezett szervizdíjtól, mely aránya pontosan leszabályozott (általában tíz százalék), és a vendéglátóknak kötelező módon fel kell tüntetniük a számlán, nyugtán.
A vendéglátónak kötelessége a számlán a vendég által feltüntetett borravalót külön erre a célra létrehozott folyószámlára elhelyezni, a pénztárgépbe is külön kell bevezetni. Mikós Zoltán rámutatott, az eredeti elképzelés szerint ezek az összegek külön nyugtára kerültek volna, de végül elfogadták azt a javaslatát, hogy a fogyasztásról kiállítottra kerüljön a borravaló is. Így elejét lehet venni, hogy ezeket a nyugtákat illegális ügyletek fedezésére használják.
Fontos, hogy a borravalóból befolyó összegek külön tételként kerülnek be a könyvelésbe, és a vállalkozó ezt az erre a célra kidolgozott saját házszabály alapján szétosztja az alkalmazottak között. A cég számára tehát nem jelent bevételt, de költségként sem könyvelheti el. A munkáltatónak a szétosztandó borravalóból le kell tartania a 10 százalékos jövedelemadót. A borravalóból kapott összegek után az alkalmazottak sem egészségügyi, sem társadalombiztosítási járulékot nem fizetnek, a kézhez kapott pénz pedig hivatalos jövedelemnek minősül. Arról, hogy milyen arányban, milyen időközönként osztják szét a borravalót, a házszabály rendelkezik, amelyet minden vendéglátó maga dolgoz ki.
Idő kellett volna a felkészülésre
Kovács István, a Sepsiszentgyörgyi Vendéglátók Szövetségének elnöke szerint a jogszabály által előírt eljárás nem egyedi, így működik az Amerikai Egyesült Államokban vagy éppen Ausztráliában is. A maga részéről pozitívan értékeli, hogy egy máshol jól működő gyakorlatot alkalmazunk, nem lehet begubózni, előre kell lépni, viszont, mint oly sok más szabályozás esetében, most is az jellemző, hogy miután behozzák, pár hónapba kerül, míg kiderül, pontosan miként is lehet alkalmazni. Ez az általános „összevisszaság” most is jellemző lesz egy ideig, amint történt például az elektronikus számla bevezetésekor, ami komoly fejtörést okozott a vendéglátóknak, könyvelőknek egyaránt, s legalább egy hónapba telt, amíg mindenki számára világossá vált, mit kell tenni, hogyan működik az egész. A maga részéről eleinte mindenképp hagyott volna némi türelmi időt, csak annyira szorítkozott volna, hogy a borravaló nyilvántartásba kerüljön, nem adóztatta volna meg pár hónapig, illetve a szétosztást sem szabályozta volna feltétlenül, hogy a vendéglátók is tudják, milyen összegeket kell kezelniük, minden papírra kerül-e, illetve hogyan lehet megfelelően megoldani a szétosztást. Viszonyítási alap is lett volna ezáltal, mert egyből feltűnne, ha az adózás bevezetése után nagyon lecsökken a hivatalosan feltüntetett borravaló összege. A maga részéről úgy oldja meg, hogy fel tudjanak készülni – nem csak ezzel, de más téren is: januártól az egyes termékek áfája is változik, az étlapokat át kell szabni, feltüntetve az ételek tápértékét, az allergéneket, illetve nő a minimálbér –, hogy egy időre bezárnak, és ezalatt elvégzik a szükséges változtatásokat. Reményét fejezte ki, hogy az ellenőrző szervek hagynak időt arra, hogy fel tudjanak készülni. A vendéglátók egyébként különböző módon alkalmazkodtak, Sepsiszentgyörgyön a legtöbb helyen már bevezették az új rendszert.
Aggályok és kifogások
Kovács István szerint bizonyosra vehető, hogy lesznek, akik kifogásolják, egy újabb adónemként értelmezik, amelyet ráadásul olyasmire vetnek ki, ami amúgy is csekély. Sajnos, a borravaló sok egység esetében igen alacsony (ha egyáltalán hajlandó a vendég adni), így az alkalmazottak között szétosztandó összeg önmagában jelentéktelen lehet, ráadásul a 10 százalékát vissza kell tartani jövedelemadóként, így érthető, hogy egyesek elégedetlenek.
Összességében jónak tekintik az elképzelést a lapunk által megszólaltatott további vendéglátók is, ami nem új, korábban is voltak már próbálkozások. Legtöbbjük úgy látja: tisztábbá, átláthatóbbá teszi a borravaló „intézményét”, a tisztességesen kereskedő, működő egységeknek nincs mitől tartaniuk. Ugyanakkor az időzítés és az alkalmazás kapcsán több aggálynak is hangot adtak. Egyrészt nagyon rövid idő alatt kellett alkalmazkodni, pár hét állt rendelkezésre, ráadásul az év végi ünnepi időszakban. Azt is nehezményezték, hogy az idei év elején több, a vendéglátóegységeket érintő módosítást is gyakorlatba kell ültetniük, a borravalóra vonatkozó teendők pluszteherként jöttek be az utolsó pillanatban. Észszerűbb lett volna, ha több időt adnak a bevezetésre, arra, hogy fel tudjanak készülni, sőt, nem ártott volna, ha útmutatást kapnak, miként járjanak el.
A megszólalók közül volt, aki úgy vélte, hosszabb idő alatt tisztul majd le az egész. A kisebb vendéglátó egységeknél kellemetlenebb lehet az alkalmazás, mivel elenyésző összegek miatt elég körülményes rendszert kell kiépíteniük és működtetniük. Ami pozitívumként értékelhető, hogy a bankkártyás fizetés esetében (ami egyes becslések szerint nyolcvan százalékban jellemző mostanság!) megoldódik a borravaló kérdése, amint az is, hogy a vállalkozások protokollköltségként el tudják számolni a borravaló összegét is (eddig erre nem volt lehetőség). A munkáltatók és az alkalmazottak szempontjából is előnyös, hogy kevesebb vitával járhat a borravaló elosztása, illetve az sem mellékes, hogy mostantól hivatalos jövedelemmé válik, amit az alkalmazott nyugodtan felhasználhat bárhol, például egy bankhitel felvételére.
Az ágazatban dolgozók egy része ugyanakkor attól tart, hogy a munkáltatók nem fogják tisztességesen szétosztani a borravalót, emellett többen azt is megfogalmazták, hogy az amúgy is egyre kevesebb „többletjuttatás” tovább zsugorodik, miközben az ágazatban igen alacsonyak a fizetések.