Demeter J. Ildikó
Döbbenetes adatok kerültek nyilvánosságra a tavalyi népszámlálásról: a hazai lakosság bő 40 százaléka nem jutott tovább a nyolcadik osztálynál (de olyanok is sokan vannak, akik addig sem), ami akkor is ijesztő, ha az arányok tíz (valójában tizenegy) év alatt tíz százaléknyit javultak. De így is ezen a szégyenlistán is Európa sereghajtói vagyunk, ahogy a felsőfokú diplomával rendelkezők hányadát nézve is: 18 százalék Románia mutatója a 31 százalékos uniós átlaghoz mérten, de ez a 25–74 éves korosztályokra vonatkozik, a fiatalok esetében rosszabb a helyzet: a hazai 25–34 évesek alig 24 százaléka végez egyetemet a 42 százalékos európai átlaghoz képest.
A különbség akkor is ordító, ha kételkedünk a népszámlálás megbízhatóságában (bár a korai iskolaelhagyás mértékét az Eurostat is megerősíti), az okok pedig nyilvánvalóak: a romániai oktatási rendszer egész egyszerűen nem gyermekbarát és nem kínál egyenlő esélyeket a vidéki, illetve nagyvárosi iskolák diákjainak. De a programmal, a tananyaggal is baj van, ily módon fél generációkat ítélnek szellemi sötétségre – és ezzel együtt anyagi nyomorra – pusztán azért, mert nem jó helyen születtek. A 40 százalékos lemorzsolódás azt mutatja, hogy az oktatás nálunk inkább valami túlélőképzés, ahol csak az erősebbek maradnak meg, a többi mehet utcaseprőnek, ámbár egyre gépesítettebb világunkban lassan ehhez is több kell már nyolc osztálynál.
Elsősorban ezen kell elgondolkodniuk az ország vezetőinek: kit – milyen felnőtteket – akarnak látni a jövőben? Felkészült, képzett, dolgozó és adófizető polgárokat, vagy könyöradományra szoruló nyomorultakat? Erre a kérdésre sajnos bő harminc éve rosszul válaszolnak: a „rekord” gazdasági növekedések évei után is milliók szorulnak segélyre, és Nicolae Ciucă kormányfő olyan büszkén sorolja, hogy mennyi támogatást osztogat, mintha nem a minél magasabb általános életszínvonal lenne a kívánatos.
De mit is várhatunk el egy olyan politikai osztálytól, amelynek jelentős része másolt dolgozattal szerzett doktori fokozatot? Pedig ők döntenek az új oktatási törvényekről is, amelyekről még nem sokat tudni, habár állítólag széles konzultáció alapján dolgozták ki azokat az államelnöki palotában, és Klaus Iohannis egyik fő munkatársa a Tanult Románia program és a megvalósításához szükséges jogszabályok előkészítésében Ligia Deca jelenlegi tanügyminiszter volt. Aki a kiszivárgott hírek szerint nem sokat módosított az elődje szövegein, Sorin Cîmpeanu keze pedig nagyon is maga felé hajlott: gyakorlatilag életfogytig tartó rektori mandátumokat tett lehetővé és kiskapukat nyitott a plagizálók számára; a korai iskolaelhagyás és a 40 százalékot szintén meghaladó funkcionális analfabetizmus csökkentésének mikéntjéről egyelőre nincs hír.
Amúgy nem is a törvényen múlik – hiszen 2011-ben már elfogadták „minden idők legjobb” oktatási törvényét, csak aztán nem alkalmazták –, hanem a hozzáálláson. Ha továbbra is néhány személy rövid távú céljai szabnak irányt az iskolákban, akkor mindig is utolsók leszünk.
Borítókép: edupedu.ro
