Az alkotók szerint az előadás Petőfi életének fontosabb momentumait idézi fel, „általa egy olyan művészt ismerhet meg közelebbről a néző, aki a legmagasabb hőfokon szeretett, hitt, haragudott, csalódott, gyászolt, aki ugyanolyan szenvedélyesen tudott örülni, vigadni, dolgozni, mint ahogy nélkülözött, éhezett, fázott vagy harcolt az igazságért”. Petőfi versekbe foglalt élete egy kor lenyomata is, melyben mást jelentett a szabadság, magyarság, melyben mást jelentett huszon­évesnek lenni, szerelmesnek lenni, munkanélkülinek lenni, és háborúba menni is mást jelentett, mint most – áll a színház ajánlójában. Nem biztos, hogy ma is maradéktalanul érvényesek azok a gondolatok, célok, amelyek Petőfi életét meghatározták, de amint az előadás bizonyítja, érdemes figyelmet fordítani ezekre a kérdésekre, tanulságos lehet számunkra jobban megismerni, megérteni ennek az oly sokat idézett embernek az életét.

Pignitzky Gellért lapunknak elmondta, hogy alföldi, szegedi születésű emberként és állandó utazóként valahogyan mindig közel érezte magát Petőfihez, többször is feltűnt neki, hogy mennyire hasonló az életútjuk. Talán ezért kezdett el alaposabban érdeklődni iránta, és valójában a költőhöz való viszonyából bontakozik ki az előadás. Mint mesélte, többször is elolvasta az összes Petőfi-verset, de rengeteget olvasott a korról, pályatársakról, pályatársaktól is, miközben a költőnek azt az oldalát próbálta jobban megismerni, amely elsikkadt a kultusz mögött. Hogy ki is volt valójában az ember, akinek a nevét megannyi zászlóról és megannyi ideológia mögül, de mindenki megismerte, aki az elmúlt kétszáz év során született...

Miután eldöntötte, hogy előadást készít Petőfiről, alkotótársakat is keresett a munkához. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen készült Alkésztisz című előadás megtekintése nyomán figyelt fel Ricz Ármin rendezőre, aki nagy örömére elfogadta az együttműködésre való felkérését. A produkcióban a dramaturg Győrfi Kata, Melles Endre koreográfusként van jelen, Nagy-Kopeczky Kristóf előadótársként és technikai munkatársként, Veress Zsóka pedig ügyelőként volt a munkatársa. Mivel a csapatból nem mindenki él Sepsiszentgyörgyön, egy ideig telefonon és videobeszélgetésekben tartották egymással a kapcsolatot, csak a közelmúltban tudtak találkozni és egy térben dolgozni.

Ricz Ármin vajdasági színész és rendező, 2016-ban végzett az Újvidéki Művészeti Akadémián. Amint lapunknak elmondta, az előadás versrészletekre és Petőfinek egy beszédéből idézett szövegrészletre épül, és tág asszociációs mezőben villant fel a költőhöz kapcsolódó eseményeket, gondolatokat. „Arra törekedtünk, hogy bekukkantsunk a kultusz mögé. A céltudatos költőn túl – aki mindig tudja a válaszokat, aki politikai szerepvállalásában is nagyon határozott, magabiztos ember érzetét kelti – valójában Petőfi is ugyanolyan sérülékeny, sebezhető ember volt, mint mi, és személyiségének ezt az oldalát próbáljuk elsősorban megjeleníteni az előadásban” – fogalmazott.

Nemzeti identitásunk kérdése is hangsúlyos eleme a produkciónak. „Magyar vagyok. Legszebb ország hazám az öt világrész nagy területén. Egy kis világ maga. Nincs annyi szám, ahány a szépség gazdag kebelén. Van rajta bérc, amely tekintetet vét a Kaszpi-tenger habjain is túl, és rónasága, mintha a föld végét keresné, olyan messze-messze nyúl. (...) Ha az öröm legjobban festi képem: magas kedvemben sírva fakadok, de arcom víg a bánat idejében, mert nem akarom, hogy sajnáljatok” – idézi a költőt az előadó, aki Petőfivel együtt büszkén tekint át „a múltnak tengerén”, ahol egy bajnok nemzet egekbe nyúló nagy tetteit látja, mert egykor nem a legkisebb szerep volt a magyaroké Európa színpadán. De vajon mi mostan a magyar? – teszi fel a kérdést.

A bemutató után március 16-án és április 11-én lesz újra látható az előadás a Kamarateremben, ugyancsak 18.48 órai kezdettel. Jegyek válthatóak a sepsiszentgyörgyi központi jegyirodában vagy a biletmaster.ro honlapon.