Pálmai Tamás
A focin morfondírozom ismét, mely ma már Sepsiszentgyörgyön, Romániában, Európában is téma. És sokkal több, mint foci. Egy jelenség, egy attitűd, az amoralitás és immoralitás mintapéldánya, egy „azt hinnéd, Cațavencu, pedig véres valóság” állapot. Melyből jól kellene kimászni, sőt, győzelmesen kivonulni. Ezért kell a jó stratégia. Ezért kell egy kulcsember is hozzá.
Őt Adrian Chivuletének hívják. Jó iskola lehet az, ahol emberséget, bátorságot tanult, jó helyen szerzett erős gerincet. De miért is jutottam el hozzá mint alapemberhez? Mert fura a helyzet. Van egy focicsapat, melyben szerepel egy-két magyar játékos. Ez nem lehet baj. Ez máshol is előfordul. Van egy magyar klubtulajdonos, kenyeret süt. Mindenkinek. Az egész országban veszik. Ez sem jelenthet gondot. A városnak, ahol otthon játszik a csapat, legalább kétharmada magyar. Na, itt már lehet valami. De bontsuk ki a dolgot. Van egy szurkolói gárda, jórészt székelyekből. Ami már nagy baj. Hiszen végigéneklik a meccset, fegyelmezettek, mindenhová elkísérik a csapatukat. Ez is baj bizony. De a legnagyobb baj az, hogy példát mutatnak: akkor is szeretik csapatukat, ha abban épp Niczuly az egyetlen magyar, megtapsolják a fiatal román játékosokat, a színes bőrűeket és a muszlimokat is, az edzőjük pedig olasz. Micsoda görbe tükör ez a huhogóknak, a bozgorozóknak, a „ki veletek az országból”-t skandálóknak! Micsoda szálka ez az őket mozgatóknak, az őket folyamatosan felbujtóknak, a gumitörvények országát vezetők szemében!
Ezt a szálkát akarnák kihúzni most. A forgatókönyvük jól ismert a nagy Textil idejéből, csak akkor a Petrolul volt a Craiova. Mit lehet tenni? Mivel lehet motiválni a város nemzetközi csapatát? Miért, kiért küzdjenek? Mi közük hozzánk? Ha aprópénzre váltjuk, nem sok. De van egy ember, aki megtette az első lépést a gyűlölet ellen, aki kockáztatta saját és családja létét, karrierjét egy jó döntés meghozatalával. És nem értünk, magyarokért tette, hanem a tisztességért. Hát érte is harcoljon a csapat, érte szóljon a biztatás. Ebből a kreált csapdából csak hibátlan rendezéssel (vigyázat, provokátorok!), hibátlan szurkolással (csak a mieinket biztatjuk) és maximálisan megőrzött hidegvérrel, de teljes szívvel és odaadással végrehajtott játékkal lehet jól kijönni, mely minden ellenszél ellenében győzelmet eredményez. Hogy ne legyen vitatható többé semmi. Hogy diadalmasan fejeződjön be a kompozíció. Szép feladat. Hozzánk méltó nehézségű.
