Az önismeret nem ennyi, azt jelenti, hogy alaposan „megtanulom” magam: megismerem alapvető tulajdonságaimat, személyiségem jellemzőit, erős és gyenge pontjaimat, továbbá, hogy a bennem rejlő lehetőségeket miként aknázom ki, és dolgozom a fejleszteni való képességeken, kihívásként (és nem elmarasztalásként) tekintek rájuk.

Az önismeret, mint egy állandó belső munka, saját boldogulásunkat segíti elő. Amikor ismerem magam, akkor reális célokat tűzök ki magamnak, amit teljesíteni/elérni tudok – ellenkező esetben csak légvárakat építek, amit soha nem érek el, és ez csalódottságot, frusztrációt generál.

Az önismereti munka által felfedezem önerőmet, tudni fogom, hogy életem alakulása csakis tőlem függ. Tehát felelősséget vállalok magamért, a megtörténtekért, az életemért. Nem ér az, hogy körülményeket vagy másokat hibáztatunk, hiszen a szabad akarat minden embernek megadatott. Éljünk vele, építsünk magunknak boldog életet, kövessük céljainkat, higgyünk magunkban.

Tehát az önismeret mindenkinek „való”, aki tudatosan igyekszik életcélja (lélekcélja) teljesítése felé, aki önmagát vállalja, és (nem a mókuskerék szédületétől megkeseredvén) magában megteremtve a békét és harmóniát teszi széppé életét, az Életet.

Keresztes Erika
bizalmi tanácsadó