Kovács József Erdővidék északi régiójának legkiválóbb ismerője, lapunk külső munkatársa volt. Topográfusa, kartográfusa, térképésze nemcsak erdőnek, mezőnek, hanem a szénbányák belső labirintusának is.
Mérőműszere nyomán hajszálpontosan találkoztak, a bányászok nyelvén durkoltak a föld mélyének sötétjében az egymáshoz közeledő bányatárók. A Dél-Hargita előterében, Székelyszáldobos, Bardoc, Erdőfüle és Olasztelek térségében a helynevek ezreit gyűjtötte egy csokorba. Lejegyezte a régi történeteket, a helyi népszokásokat, késével-bicskájával megörökítette a száldobosi faragott fejfák motívumvilágát. Kopjafát faragott minden idők egyik legnagyobb magyar történészének, László Gyulának. ,,Jegyezgetem a veszendő dolgokat — mondta utolsó találkozásunk alkalmával —, mert a betűk emlékeznek akkor is, ha mi már nem leszünk."
Kovács József tolla, faragókése örökre megpihent.
