Útban Sepsibesenyő felé szórakozásból egerészölyveket számláltunk. Ezek vagy az út menti zúzmarával vakító fehérbe öltöztetett fák merevebb ágán mozdulatlanul figyelték a mezőt, vagy a porkahóval behintett szántások átlagosnál magasabb rögein álltak vigyázzban.
A fákon és a szántókon is a fehér cukorporral beszórt háttér kiemelte a nagy madarak testét. Csupán az országút menti, mintegy kétszáz méteres sávban húsz ölyvet számláltunk meg. Szorozzunk: a nagy madár egyszeri jóllakásra húsz-harminc egeret is bekebelez. Azt is megfigyelhettük, hogy egyedszámuk az egérjárásos határrészeken a legnagyobb. A rétyi keresztút környékén parlagon hagyott egérinváziós területeken, a parcellákat egymástól szinte arányos távolságra felosztva, figyelnek a madarak. Vannak, akik rossz hírét keltik az egerészölyvnek, mert tavasszal vadássza a nyúlfiókákat, a fácántenyésztők sem kedvelik, de fő tápláléka mégiscsak az egér, hörcsög, patkány. Szezonban felcsípi a gyíkot, békát, pintyet, étrendjén szerepel a sáska is. Drámai küzdelmét a keresztes viperával többen is megfigyelték és leírták. Annak ellenére, hogy a kígyóméregre nem immunis, rendszerint győztesen kerül ki az összecsapásból. Hasznosságát felismerve vannak helyek, ahol T alakú figyelőfákat állítanak az egerésztetésre kijelölt helyeken. Érdekes megfigyelés az is, hogy télen melegebb tájak felé húzódnak. Az idei kitartó fagyok ellenére most nálunk sereglenek. Vajon van-e ennek valamiféle előrejelzése a tél korai halálára nézvést?
