Rupert Till, a Huddersfieldi Egyetem akusztikai és zenetechnológiai szakértője szerint Stonehenge kiválóan alkalmas volt arra, hogy felerősítse az ismétlődő, pulzáló ritmust ― olvasható a The Daily Telegraph online kiadásában. ,,Az eredeti Stonehenge-nek feltehetően nagyon jó, majdhogynem a hangversenytermek szintjével versenyző akusztikája volt, amelyet őseink több nemzedéken át tökéletesítettek" ― véli a kutató. Rupert Till ― minthogy az eredeti Stonehenge csupán részlegesen maradt fenn ― számítógépes modell segítségével vizsgálódott, majd elméletét az Egyesült Államokban ellenőrizte, ahol Washington közelében háborús emlékműként megépült Stonehenge beton hasonmása. Az építmény, amely eddig elkerülte a régészek figyelmét, ugyanis ideális terepnek bizonyult Rupert Till kísérletei számára, ahol összevethette az elméleti számításokat és a komputeres szimulációt a gyakorlattal.

,,Reprodukáltuk azt a (vissz)hangot, amely ötezer éve beszéd vagy a taps közben keletkezett" ― mondta Rupert Till, aki a legmeglepőbb eredménynek azt tartja, amikor sikerült elérniük, hogy berezonáljon az egész betonépítmény. ,,Ilyen akusztika mellett a dobpergés egészen drámai hatást válthatott ki" ― tette hozzá a kutató.

A Wikipédia szerint az angliai Salisbury-síkságon látható kőépítmény korát ötezer évre becsülik. A 2―7 méter magas, 20―30 tonnás, durván faragott kőoszlopok hajdan négy koncentrikus kört alkottak. A külső kör nagyjából száz méter átmérőjű. Máig sem tudható pontosan, milyen célokat szolgált: egyes kutatók szerint kultikus építmény, mások szerint óriási naptár volt, amely pontosan jelezte például a nyári és a téli napforduló idejét, és voltak olyanok, akik szerint a csillagászatban segítette az akkori embereket. A legutóbbi, 2008-as kutatások a hely kultikus-gyógyító szerepét látszanak alátámasztani.