Helyet adni a város terjeszkedésének

— Építészként milyennek látja Sepsiszentgyörgyöt? Mennyire élhető, lakható a város?

— Eléggé heterogén város Sepsiszentgyörgy. A központ is eléggé összevissza képet mutat. A lakónegyedek pedig — például az újvárosi, szemerjai — lassan már olyan régiek, a növényzet annyira megnőtt, hogy barátságossá teszi ezeket. Az új épületek pedig határozottan összevissza épülnek, főleg az új lakónegyedekben. Vagy a másik véglet, a Cigaretta utcából nyíló új utca: lakószigetnek nevezhetném. Az utca mindkét oldalán katonásan sorba állítva ugyanaz a háztípus ismétlődik, a jobb oldalon 14-szer. Szépen megtervezett épületek, látszik az építész keze, a kivitelezés is jó minőségű, csak eléggé monoton az utcakép. Feltételezem, hogy a tervezési költségek csökkentési széndéka vezetett erre az eredményre.

— Ezt hogyan lehetne, kellene szabályozni?

— Elsősorban azért készül az új városrendezési terv, hogy a város terjeszkedésének teret biztosítson. Annyira nagy az igény az új lakások, lakónegyedek építésére, hogy a jelenlegi terület nem elég. Újabbakat kellene bevonni, és rendszerezni, merre lesznek a lakónegyedek, merre az ipari létesítmények, a szolgáltatások. Jelenleg nagy az összevisszaság. Például Illyefalva felé minden keveredik: lakónegyed is van, ipari létesítmények is, nincsenek megfelelő lakhatósági körülmények. A várost errefelé lehetne fejleszteni, lakónegyedek részére ideális a domborzati adottság és a mikroklíma, csak gondot jelent a szeméttelep közelsége és az ipari létesítmények. Amennyiben erre fejlődnének a lakónegyedek, lakóparkok, az ipart kellene elköltöztetni. Brassó felé az ipari negyedet kellene fejleszteni, Előpatak felé már nagyjából beépült a tér, nincs hová terjeszkedni. Csíkszereda felé is összevissza történik a fejlesztés: vannak újonnan felépült ipari egységek, ugyanakkor igény volna a lakóparkok létesítésére is. A városrendezési tervnek elsősorban ezeknek az új igényeknek kellene teret biztosítania. A mostani városrendezési tervnek a központra vonatkozó előírásai nem mondhatnám, hogy elavultak, vagy nem megfelelőek, elkészült egy övezetrendezési terv is erre a részre. Bizonyos építkezési tilalmakat kell bevezetni arra az időszakra, amíg elkészülnek a részletes rendezési tervek olyan városrészekre, ahol nagyobb átalakítás, illetve a város szempontjából fontos beruházás esedékes. Ilyen például a második Olt-híd a Nicolae Iorga utca folytatásában, vagy a városközpontban az úgynevezett sziget területére régóta megálmodott sétálóutca. A gond az, hogy ezeket a szabályozásokat nem tartották be. Így felépült a Trident ott, ahová az egyik hídra felmenő útnak kellene kerülnie: ha nem is akadályozza meg, de eléggé megnehezíti a híd megtervezését és kivitelezését. Lehet, hogy ez a híd az elkövetkező tizenöt évben nem épül meg, mert még nem lesz rá anyagi fedezet, de a városrendezési terv egyik célja pontosan az, hogy a következő generációk részére is teret biztosítson a fejlődésnek. A városközpontban szintén eltekintenek az építkezésekre, átalakításokra vonatkozó tiltásoktól.

— Mi a garancia arra, hogy a következő terv előírásait betartják?

— A városvezetés változott, remélem, másképp viszonyulnak ezekhez a problémákhoz.

Igénytelenség minden szinten

— Mennyire csak a városvezetés problémája ez, és mennyire a lakóké?

— Az építészeti kultúra hiánya minden szinten érzékelhető. A lakosság építészeti kultúrája nagyon lassan tud fejlődni, itt említeném talán a sajtó felelősségét is. Ami engem elkeserít, az a teljes igénytelenség. A megrendelő legtöbb esetben nem annyira igényes, hogy keressen egy jó építészt, neki az a célja, hogy megszerezze az építkezési engedélyt, és ehhez csak egypár rajzra van szüksége. Majd a mesterrel valahogy eldöntik, milyen is legyen az épület. Sajnos, az építkezési törvény is csak azt írja elő, hogy a tervet ,,elismerje", vagyis konkrétan lepecsételje egy építész... és a kollégák között akad olyan, aki ebből nem csinál lelkiismereti problémát. Az igénytelenség a kivitelezés szintjén is jelentkezik: sok esetben érzékelhető az az igyekezet, hogy a lehető legkisebb anyagi és munkabefektetéssel épüljön fel az ingatlan. Az építkezésben nagy a szakemberhiány: a messze földön híres székely ácsmester már csak legenda. Nagyon sok épületet látok a városközpontban, amelynél szembetűnő az igénytelenség a kivitelezésben, a részletek megoldásában.

— Például?

— Most épül egy bank a Sugás Áruházzal szemben. Nagyon szép volt a terv, kissé merész, de jó. A kivitelezés során azonban egy raktárépülethez kezd hasonlítani bizonyos részleteiben. Vagy ott a park. Arra egy egészen jó rendezési terv készült, a kivitelezés azonban, főleg a növényzetkiültetés, ismét színvonalon aluli, a készülő tavon átvezető fahíd elképzelése is messze elmarad a régebben kialakított játszótér minősége mögött. Meg vagyok arról győződve, hogy az elkészült parkrendezési terv nem ezekről szólt. A város nem érezte szükségességét viszont, hogy egy részlettervet is megrendeljen a park kialakításáról.

— Az igénytelenségen kívül mi a legzavaróbb a városban?

— A közlekedés, a parkolási gondok súlyosak. Akármilyen kisváros Szentgyörgy, már oda jutottunk, hogy autóval nagyon nehéz közlekedni, de a gyalogosoknak szerintem még nehezebb a járdákon parkoló autók miatt. A városrendezési terv valószínűleg erre is nyújt irányvonalakat. Vannak kezdeményezések ezen a téren, kialakítottak új parkolóhelyeket, de ez még egyelőre kevés. Folytatni is kellene, ugyanakkor parkolóházakban, föld alatti parkolókban kellene gondolkodni, még ha nagyon drága beruházások is ezek.

Mikor lesz átjárható a központ?

— Sorozatunkban többen is felvetették, hogy ki kellene szorítani a forgalmat a központból. És itt merül fel a sétálóutca kérdése is. Kell-e ilyen Szentgyörgyön, és ha igen, hol lehetne ez?

— Ebben a kérdésben megint nagyon szkeptikus vagyok. A sétálóutca, sétálóutcák létesítéséről már sokszor esett szó, elsősorban építészkörökben. Elmondanám, hogy a város központi magjának átjárhatóvá tétele először egy 1975-ös tervben jelent meg, amelyet egy bukaresti tervezőintézet dolgozott ki. Ennek az volt a lényege, hogy a központi sziget belső része átjárható legyen. 1990-ben a tervezőintézetben néhány kollégával műemlékes csoportot alakítottunk, és többek között erről is készítettünk egy tanulmányt, amelyben szerepelt a sziget átjárhatóvá tétele kis üzletekkel, vendéglátó-ipari egységekkel, kiállítótermekkel, virágüzletekkel, kávézókkal. Ezt az övezeti rendezési terv is figyelembe vette. Sajnos, a Sugás Szálloda — egy lebontásra javasolt régi épület feljavításával és magasításával — elfoglalta annak a térnek a közepét, ahová ez a sétálóutca került volna.

— Most már késő?

— Nem tudom. Talán még mindig ki lehetne dolgozni egy tervet. Most aktuálissá vált az a régebbi elképzelés, hogy a színház udvaráról a műhelyeket költöztessék ki, és így a színház udvara is megnyílna a tervezett sétálóutca felé. Egy másik régebbi ötletünk arról szólt, hogy a Gyárfás-házat összekötve a Gyulai-házzal kulturális jellegű tengelyt lehetne kialakítani kiállítótermekkel, műtermekkel, kis kávézókkal.

— A jelenlegi városvezetés hogyan viszonyul ehhez?

— Úgy érzékelem, hogy végre előtérbe került a téma, ezt nagyon jónak látom. Mindenképpen először az volna a fontos, hogy a városvezetés szükségét érezze ilyen terek kialakításának, és megrendelje azokat a tanulmányokat, terveket, amelyekben konkretizálódhatnak az elképzelések, majd ennek alapján lehetne a telek-tulajdonviszonyokat rendezni és a részletterveket kidolgozni.

Tudatosítani az értékeket

— Mi a tapasztalata, hogyan bánik Sepsiszentgyörgy az értékeivel?

— Szentgyörgy aránylag szegény műemlékekben más erdélyi városokhoz viszonyítva. Annál több gonddal kellene odafigyelnünk a létezőekre, de a városképi jelentőségű épületekre, épületsorokra is. Az egyetlen középkori műemlékünk a vártemplom. Arra viszont büszkék lehetünk, hogy városunk a leggazdagabb Kós Károly által tervezett épületekben. A központban több épületsor őrzi a 19. századi, 20. század eleji gazdasági fellendülés építészeti lenyomatát. Ezeknek az értékét kellene tudatosítani, valamint azt, hogy az épület értékéhez nem csak a homlokzati díszek tartoznak, hanem az eredeti nyílászárók is. Sok esetben még építész kollégák sem érzik ezt: hogy mitől érték egy régi ablak, ajtó. Akkor meg hogyan várjuk el a beruházótól, hogy ő megértse? Amennyiben nem lehet kijavítva-restaurálva megtartani ezeket, akkor legalább az új hőszigetelt ablak készüljön fából, és kerüljenek rá a díszítőmotívumok a régiről. A kivitelezés valamivel költségesebb, mint a műanyag ablakoké, de éppen erre vonatkozik a nagyobb odafigyelés, az értékmegőrzési szándék.

— Melyek a kedvenc helyei Szentgyörgyön?

— Szeretek a parkban sétálni, szeretem a parkot. Mindig szívesen újra és újra rácsodálkozom a Kós Károly-házak részleteire. Szemerja falu is szép.

— Szemerján meg tud-e maradni ez a falusias jelleg?

— Egyelőre készül a város védett övezeteiről egy tanulmány, ezek között a szemerjairól is. Ennek a tanulmánynak a célja a védett övezetek meghatározásának újragondolása, ugyanakkor részletes szabályozásokat is tartalmaz majd az itteni építkezésekre. Talán ezáltal sikerül elérni, hogy az értékesebb városrészek megőrizzék a jellegüket.

Élettel teli várost

— Mások is említették, hogy heterogén zóna a központ. Hogyan válna ez élővé, vonzóvá, kellemessé, hangulatossá?

— Nem ismerem a Mihai Viteazul tér rendezési tervét, de tudom, hogy ott valamikor összegyűlt a fiatalság, jól érezték magukat. A másik ilyen hely a csillag a parkban. Ezt a kérdést sok irányból meg lehet közelíteni, érdekes viszont, hogy a fiatalok nagyon szeretik, gyülekezőhely volt addig, amíg a parkban nem kezdődtek el a munkálatok. Nagyon nehéz ilyen tereket kialakítani, amelyeket birtokba vesznek az emberek, és ott jól érzik magukat. Ilyenné kéne váljon a sétálóutca is. Szentgyörgynek egyik nagy előnye más városokhoz képest, hogy este élet van ebben a városban. Ha Kolozsváron este tízkor kimegy az ember az utcára, alig lehet egy-két embert látni. Itt viszont megelevenedik a város, a fiatalság kint van.

— Mit lehetne kezdeni a Bodok Szálló előtti hellyel?

— Csak azt látom megoldásnak, hogy a vendéglátóipar kikerül a térre. A Sugás-kert kissé zárt, a Mikó előtti cukrászda túl szűk, de ilyen helyekre szükség van. Brassóban a Kapu utcát úgy alakították át, hogy egymást érik a sörözők, kávézók. Ez talán túlzás, de úgy tűnik, ez a tendencia máshol is.

— A műemlékekre visszatérve, hogyan bánunk azzal a kevéssel, ami van nekünk?

— Ebben optimistább vagyok. Erre már kezdenek odafigyelni. Látok egyfajta szemléletváltozást a megrendelőknél és a kivitelezőknél is.

— Milyennek látja a Bazár felújítását?

— Nehezen alakult ki, de a végeredmény nekem tetszik.

— Hadd utaljak végül sorozatunk címére: milyen városban szeretne élni?

— Azt szeretném, hogy a fiatalok uralják továbbra is környezetünket, lakják be a tereket, használják a várost.

— Mi kell ehhez?

— Ehhez kell a legkevesebb szerintem. De mégsem könnyű. Mert nehéz kitalálni, milyen teret tud megkedvelni a fiatalság. Az idősebb generációnak, úgy gondolom, szüksége volna egy igényesebb rendezésre, a közterületek rendben tartására, a burkolatok, zöldövezetek rendezésére, a utcakép javítására az épülethomlokzatok rendbetételével.

Fekete Márta fontosabb munkái:

A segesvári Szarvas-ház, a sepsiszentgyörgyi Lábas-ház restaurálási terveinek építészeti része, restaurálási tervek a zágoni Mikes—Szentkereszty-kúriához, a vargyasi Daniel-kastélyhoz, több műemlék-felmérési programban vett részt.