Amikor a múlt század harmincas éveiben Sztálin elvtárs (a népek nagy mestere és tanítója, civilben kiugrott pap és szadista lelkibeteg) elhatározta, hogy kiéhezteti Ukrajnát, a híres-nevezetes, demokratikus Nyugat ugyanúgy a homokba dugta a fejét, mint később még annyiszor az orosz imperializmus szörnyű bűneinek kelletlen tudomásul vételekor.
Az ukrajnai éheztetésben akkor csaknem tízmillió ember pusztult el, s bűnük mindössze annyi volt, hogy nem szívesen értettek egyet Kova (ez volt a kedves Sztálin, a grúz Dzsugasvili beceneve) kolhozosításával és szovhozosításával, de egy elmebeteg diktátornak nem szerencsés ellentmondani. Ez különben a híres nyugatiak teheráni, jáltai és postdami farokbehúzásaiban is fényesen igazolódott, mikor minden ízben és alkalommal kiszolgálták a szovjet-orosz medve igényeit és mérhetetlen étvágyának csillapítását. Úgy tűnt, hogy mindez a múlté, nem lesz többé sem Postdam, sem budapesti ötvenhat, sem prágai 68-as naplemente, s a nagy Szovjetunió széthullásával normális kerékvágásba jutnak a dolgok. Egy fenéket! Megjelent a színen egy szupersztár szupercár, s a szokatlanul civilizált Gorbacsov és a kedélyesen alkoholista Jelcin után újra a fél világ nyakába próbálja vetni az orosz hurkot, s bár medvemancsaival egyelőre csak a Szovjetunióból kivált független államok fejére sújthat, az ütés ereje továbbrezeg a volt ,,béketábor" országai felé, s tovább. Igen, tovább is... Vlagyimir Putyin cár kíméletlen és következetes, s tudván tudja, hogy a hidegháború logikáját hogyan kell újra érvényre juttatni: a hadsereg és a fegyverzet mérhetetlenül erős rekonstrukciójával, a kicsi szomszédok fejbe verésével, egy globális fenyegetés fenntartásával. Kutyából nem lesz szalonna, hivatásos KGB-s vezérből sem demokratikus közszereplő. Most Viktor Juscsenkó Nyugat-barát Ukrajnája a kiszemelt célpont (Szaakasvili Grúziáját már szétpofozták), de holnap következhet Moldávia, Belorusz — ezért nem is lenne talán túl nagy kár, tekintve főnöke, a fasisztoid-kommunista bunkó rendszerét — aztán jöhet Azerbajdzsán, Kazahsztán, Türkménia, Örményország, s talán még a balti kisországok is. Az utolsó nagy lépés a teljes befolyási övezet helyreállítása lenne Romániával, Bulgáriával, Szerbiával, Szlovákiával, Csehországgal, Magyarországgal, sőt, az oly nagyon sajnált NDK-val is. S így tovább... Putyin tanult az orosz történelemből: itt van Tél Tábornok, ott van az orosz gáz, csak meg kell vonni az igénylőktől, s a fagyoskodók előbb-utóbb beadják a derekukat. Nyilvánvaló, hogy Oroszország új cárja az oroszországi gázt világpolitikai zsarolásra használja fel. Legelébb Ukrajnát próbálja összeroppantani, de legalább visszavenni keleti, filorusz felét, aztán következhet a forgatókönyv többi fejezete.
Putyin parancsára elzárták az Ukrajnába vezető gázcsapokat, s ettől fél Európa szenvedni fog, mert akárhogyan derűlátomásozik Molnár magyar energiaügyi miniszter, a mi új gazdasági fővezérünk, Adriean Videanu, nagy bajok várhatóak az egyre szigorodó télben.